Sajnálatos és tanulságos, ahogy a szemünk előtt megy - vagy inkább teszik - tönkre az európai ipartörténet egyik nagyszerű, ráadásul több mint három évszázados múltra visszatekintő családi vállalatát, a Peugeot-t. Sajnálatos, mert a Peugeot mindig az innováció és az európai hagyományok megtestesítője volt, Mmndegy, hogy éppen vízimalmokat, szoknyaabroncsokat, kávédarálókat, bicikliket, robogókat vagy éppen autókat gyártott.
Tanulságos pedig azért, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy Európa kétségtelenül megkezdődött alkonya együtt járjon az öreg kontinens legpatinásabb cégeinek tönkremenetelével. A Peugeot éppen azért került rendkívül nehéz helyzetbe, mert menő menedzserei - akik talán már a történetét sem ismerik - nem értik múltjának sikerét, és még kevésbé a jövő lehetőségeit.
A második világháború utáni nyersanyag- és energiahiány idején az oroszlános márka mérnökei azonnal rittyentettek egy elektromos miniautót. Most, közel hetven évvel később, szégyenszemre a Mitsubishit átcímkézve sikerült végre villanyautóval előrukkolniuk. A Peugeot világklasszis volt az egyszerű, sármos, kényelmes, takarékos és elnyűhetetlen kisautók gyártásában: 202, 203, 204 ,205, 206 mind-mind Európa kedvencei a maguk korában.
Aztán jött a 207, amely már bele sem tudott szólni a Fiesta, a Polo és a többiek háziversenyébe. De siralmas lenne az összehasonlítás az 504 és az 508 között, hogy a legújabb kínos tévutakról, a 3008 és annak bonyolult, nehéz diesel-hibrid hajtásláncáról, vagy a semmitmondó 508-asról és a 208-asról már ne is beszéljünk.
Közben a Peugeot is átengedte marketingkommunikációját nagyotmondó, menő senkiknek. Gyorsan el is felejtették az esőerdő-védelmi programot és az összes kedves-szimpatikus zöld kezdeményezést. Helyette összecsődítették sokszázezer euróért ingyenélő újságírók százait Le Mansba, és megmutatták, milyen az, amikor francia földön szarrá veri a Peugeot-t az Audi...
Kicsiben, itthon is tönkrevágták ezt a nagyszerű autómárkát.
Győzikével, Svábyval, Oroszlán Szonjával, St. Martinnal és más, a Peugeot imázsához képest lejjebb pozicionált figurákkal próbálták eladni itthon a márkát. Ezeket egészítették ki másodosztályú divatrendezvények, újságírók és lapok, műsorok, autóversenyzők szponzorálásával.
Az egész marketing-gagyizás persze ideig-óráig működött, hiszen a reklámokkal, utazásokkal és apró szarságokkal kifizetett újságírók itthon és külföldön egyaránt megírták, hogy jó minden. A Peugeot szánalmas és sajnálatos agóniája közben mások éppen Phoenix-madárként támadtak fel:
A Renault a világ elektromosautó-gyártásának egyik éllovasa, a Solex elektromos változatban éledt újjá, az egykori versenyautó és fegyvergyártó, a Mátra pedig minőségi villanybringákkal hódít - hogy csak a franciák közül említsek néhányat.
Talán a Peugeot családnak is érdemes lenne latba vetnie a PSA igazgatótanácsában még megmaradt befolyását: kreatív mérnökök, jó ízlésű dizájnerek és egy, a fenntartható jövőért felelősséget érző cégvezető még visszakormányozhatná a legismertebb francia márkát a sikeresebb és sokkal szimpatikusabb zöld útra.
