Képzeljék, kedves olvasóim, a választási vereség után mégsem lesz "rendpárti fordulat" a Magyar Szocialista Pártban. Állítólag igény ugyan lett volna rá, de az erre irányuló javaslatok végül kisebbségben maradtak, és Mesterházy Attila pártelnök a baloldal egykori lapjában, a Népszabadságban megnyugtatott minden nyugtalankodót: a rendpárti fordulat elmarad.

Egyébként meg is értem az MSZP vezető testületeinek előrelátó döntését. Egy olyan pártban, ahol sokan kifejezetten rettegnek a rendtől, és egy olyan társadalomban, ahol az eliteknek lényegében fogalmuk sincsen róla, demokráciában mit is takar a rend kifejezés, jobb is elkerülni egy ilyen kockázatos manővert.

Ráadásul képzeljék el, kedves olvasóim, mi lenne, ha egy MSZP-hez hasonló, bűnözőkkel erősen fertőzött pártban elkezdenék megvalósítani a rendpárti fordulatot mondjuk elsőként saját berkeikben: például első rendpárti lépésként megvizsgálnák EP-képviselőjelöltjeik előéletét "rendpárti" szempontból.

Mondjuk Újhelyi István és a Sedesa nevű, magyar bűnözők által irányított spanyol cég kapcsolatát, vagy Szanyi kapitány nemzetbiztonságilag aggasztó kapcsolatrendszerét.

Jó, jó, ne személyeskedjünk. A rendpárti fordulatot elutasító MSZP-sek egy része ugyanis egyáltalán nem az MSZP bűnöző tagozatának lelepleződésétől tart, hanem a rendpártiság kifejezés által sugallt retrográd, szélsőséges, szélsőjobboldali életérzéstől.

Steiner Pál belvárosi főszoci például bizonyosan nem elsősorban attól fél a rend szó hallatán, hogy majd megvizsgálnák, miért él ő olyan régen annyira jól Rogánék üzleti farvizén a Belvárosban (ez talán fel sem vetődne benne). Ő attól retteg, hogy a rendpártiság azt jelenti: gárdisták masíroznak holokausztot követelve.

Sajnos a rend fogalma körül óriási a rendetlenség az agyakban.

Mert ha tisztában lennénk azzal, mit is takar a rend kifejezés, mindenki pontosan látná és értené, hogy például a Jobbik és a Gárda miért nem lehet rendpárti, legfeljebb egy zavaros, homofób társaság. A rendnek ugyanis éppen az a lényege, hogy nevéből adódóan nem lehet szelektív, nemcsak a rendetlenség egy részére, egy fajtájára csap le, hanem általában a káoszra.

A rend azt jelenti, hogy nem szelektálunk a különböző kisebb és nagyobb rendetlenségek között, hanem egységesen rendet vágunk a káosz minden egyes területén.

Talán az MSZP sem rettegne annyira a rendtől, ha belegondolna abba, hogy a rend polgári definíciója szempontjából vizsgálva a Jobbik kifejezetten az általános rend ellen uszító párt: hiszen szinte heti rendszerességgel követelik például, hogy a rendőrök ne büntessék olyan szigorúan a gyorshajtó "magyarokat". Azokat a közúti agresszorokat, akik évente többször annyi ártatlan, vétlen ember életét oltják ki, mint az idős embereket kifosztó rablógyilkosok.

Nem félne az MSZP sem a rendtől, ha tudná, hogy rend nélkül nincsen tisztaság, és ha megkérdeznék az embereket, mi zavarja őket, a többség feltétlenül megemlítené az eldobált csikkeket, a szemetes utcákat, tereket, parkokat, erdőket. Ahol rend van, ott szigorúan büntetik - és meg is büntetik - a szemetelőt, a gyorshajtót, a TB-csalót, az állatkínzót és persze korántsem mellesleg a rablógyilkost is.

A rend nem más, mint a polgári nyugalom és az anyagi lehetőségektől függetlenül is nyugodt, jó élet alapja. Aki egy demokráciában rendpárti, az nyugalom, tisztaság, biztonság és törvény előtti egyenlőség párti.

Aki rendpárti, az demokrata, környezetvédő, állatvédő. Aki rendpárti, az hisz az egyenlőségben: abban, hogy a rend, társadalmi, vagyoni helyzettől függetlenül mindenkinek jár és előnyeiből mindenki részesülhet.

Meg abban, hogy vagyoni, társadalmi helyzettől függetlenül mindenkire lesújt, aki vét a normái ellen: cigányra, politikusra, zsidóra, bankárra, ősmagyarra.

Csak azért jutott eszembe mindez, mert Magyarországon tényleg nagy szükség lenne egy hiteles, demokratikus rendpárti politikai erőre. Egy olyanra, amelyik a mindennapok rendjét, a társasházak, a falvak, a parkok, az erdők, a közutak, a lakótelepek, kertvárosok, folyópartok, tópartok nyugalmának, rendjének megteremtését tűzné ki célul.

Egy olyan pártra, amely felvállalja, hogy mindenfajta ideológiai szelekció nélkül csinál rendet: nagy és kicsi, országos és helyi ügyekben.

Annyi viszont már most bizonyos: ez a párt nem a megújult MSZP lesz.