Európa egyre aggasztóbb morális, gazdasági, erkölcsi és intellektuális hanyatlása közepette ritka ünnepi alkalomnak tekinthető, ha valamelyik autógyártó kifejezetten az öreg kontinens lakóinak ízlése, normái szerinti autót mutat be.
Ilyen kis ünnep zajlott nemrégiben az észak olaszországi Baloccóban, a Fiat - természetvédelmi területek flóra és faunasűrűségével vetekedő - titkos tesztközpontjában, ahol bemutatták a 3. generációs Panda Crosst.
Rögtön a végénél kezdem: igen, ebben a modellben közúton már elektronikusan kikapcsolható a négykerékhajtás, így elődjének a Panda Cross 2. generációjának egyetlen nagy hátrányát, a relatíve magas országúti fogyasztást sikerült tökéletesen orvosolni.
Milyen lett úgy egyébként a Panda Cross harmadik generációja?
Röviden összefoglalva: kurva jó. Dizájnos kisautó, tökéletes terepjáró, ideális városi jármű és kellemes kiscsaládos utazóautó.
Kinek ajánlanám a Panda Cross harmadik generációját? Húszezer euró körüli árért? Magánembereknek közül csak vérbeli terepjárósoknak és Panda megszállottaknak.
Sőt, ha egy alapvetően átlagos autóhasználó véletlenül kikérné ezügyben a véleményem, akkor azt tanácsolnám, hogy vegyen inkább a Panda Cross listaár feléért egy normál Pandát, két elektromos rollert, ültessen el jónéhány fát, adakozzon valamelyik tisztességes állatmenhelynek, és a még mindig megmaradó jelentős összeget tegye el tartalékba.
Szóval csak arra akartam célozni, hogy a harmadik generációs Panda, "Cross" változata szinte olyan, mint egy nagyon vonzó koncepcióautó, amely feltűnőbb, többet, mondhatni feleslegesen sokat tud - ahhoz képest, amire egy átlagautósnak szüksége van. Feladata vélhetően nem az, hogy túl sok fogyjon belőle, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a típus átlagmodelljeire.
Ennek viszont tökéletesen eleget tesz.
Más kérdés, hogy Európában azért túl nagy kedvet nem is kell csinálni a Pandának, amely egy autó Európától, Európából, Európának. Amely évtizedek óta a kiskategória egyik legnépszerűbbje, igazi lelkes rajongótáborral és nemcsak márka-, de típushű vásárlókkal.
(Történelmi kuriózum, hogy az első generációs Panda után felvetődött a típusnév Ecobasic névre átkeresztelése, de az Olaszországból kiinduló és szinte egész Európán végigsöprő népharag még időben, a második generáció megjelenése előtt elsöpörte ezt az agyament ötletet. Így szerencsére a Panda maradt Panda.)
Viszont amennyire Panda Cross helyett egy átlagosabb Pandára beszélnék rá minden, az autót átlagos körülmények között használó magánvásárlót, bizonyos közszolgálatokban lényegében kötelezővé tenném a terepjáró Panda használatát.
Tanyagondnokoknak, falusi körzeti orvosoknak, erdészeknek, vadőröknek, katasztrófavédőknek, kistelepülési önkormányzatoknak, körzeti megbízottaknak, vasúttársaságoknak, nehezen megközelíthető felsővezeték-hálózatokat üzemeltető elektromos cégeknek.
A Panda Cross húszezer euró körüli listaára ugyanis csak kisautónak sok. Vérbeli terepjárónak kifejezetten alacsony és vonzó. Márpedig a Panda Cross vérbeli terepjáró, amelynek professzionális terepező képességét és az azzal együtt is meglévő takarékos üzemeltetési lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani a Skoda Yetikével, Volswagen Amarokéval.
De ennek ellenére nincs illúzióm. Ahol a Panda Cross tökéletes műszaki és rendkívül közpénzkímélő megoldás lenne, Magyarországon ott se nagyon fogják megvásárolni.
Majd bebizonyítják, hogy
1. túl kicsit - ami nem igaz, hiszen négy személy számára teljesen kényelmes,
2. nem elég gyors, ami nem igaz, hiszen közúton kényelmes utazótempója a 130 km/h,
3. nem elég komoly terepjáró képességű, ami nem igaz, hiszen lényegében a piac legjobb terepező paramétereivel rendelkezik.
A Volkswagen-, Skoda- és Audi-importőr Porsche Hungária termékei által uralt, velejéig korrupt magyarországi autós közbeszerzési rendszerben tehát a Panda Cross 3 vélhetően megmarad a viszonylag jómódú, igényes és egészséges pszichéjű különcök autójának. Olyanoknak, akiknek nem kell súlyos kisebbségi komplexusaikat egy bazinagy terepjáróval vagy egy értelmetlenül böszme limuzinnal kompenzálni.
