Előre elnézést kell kérnem, hogy közismert és rendkívül találó gúnynevén, Horváth Csacsiként aposztrofálom a továbbiakban Horváth Csabát, a Magyar Szocialista Párt nem túl nagyszabású Budapest-politikusát.

Nem, nem, természetesen nem magától Horváth Csacsitól kérek elnézést, aki egyébként biztos forrásból származó információim szerint nagyon nem szereti ezt a becenevét. Azt persze, hogy Horváth mit szeret és mit nem, mint minden normális ember, én is pont leszarom. Az évezredek óta az ember csodálatos társaként ismert állatfaj, a csacsi egyedei előtt szeretném exkuzálni magam.

De miért érdekes itt és most Horváth Csacsi?

Hát azért, mert közelegnek az önkormányzati választások, és Budapesten a nyilvánvalóan leendő győztes Tarlós István ellenében a progressziónak ismét nem sikerült egy épkézláb embert megneveznie.

Tarlóssal és az ő újrázásával egyébként nagyon nagy baj ugyan nincsen, de a zöld gondolkodású budapestiek százezrei azért elvárták volna az úgynevezett "progressziótól", hogy kiállítson egy vállalható, jövőbemutató figurát. Aki, ha el is veszíti végül a budapesti főpolgármester választást, legalább behozza a fővárosi közbeszédbe a rendkívül súlyos környezetvédelmi problémákat.

Na ezért érdekes itt és most Horváth Csacsi és csapata: az identitászavaros, ostoba és kamerák elől debilként futkorászó Molnár Zsolt, a korrupció ellen artikulálatlanul nyerítve tiltakozó Tüttő Kata - aki nem mellesleg annak a Leisztinger Tamásnak a felesége, akinek korábbi, MSZP-kormányok alatti és a mostani Fidesz-kormány alatti ügyeit például éppen ideje lenne alaposan megvizsgálni. Vagy éppen a sámlikról lezuhanó, egykor, köztisztviselőként BKV-bérlettel csaló Kunhalmi Ágnes.

Többek között ők, a felsorolt hölgyek-urak tartják jó ideje fogságban a progresszió Budapestjét. Többek között ők azok, akik személyükben is felelősek azért, hogy normális, színvonalas, hiteles ember jó ideje semmiféle közéleti szerepet nem vállal Budapesten a bal és zöld oldalon.

Amíg ugyanis ők és a hozzájuk hasonlóak politikailag léteznek, zöld progresszió Budapesten elképzelhetetlen. Nemcsak az ő saját pártjukban, az MSZP-ben, de más civil és pártformációkban sem.

Komoly ember ugyanis nem vállalja fel azt, hogy a a fővárosi közgyűlésben a következő fél évtizedben a tömegközlekedésről Horváth Csacsikkal, korrupcióról Leisztingerné Tüttő Katákkal, a bliccelés felszámolásáról pedig Kunhalmi Ágnesekkel kelljen vitatkoznia.

Szóval, kedves fent említett elvtársak-elvtársnők, tényleg elhúzhatnátok végre a jó büdös picsába.

Ezzel ugyanis adnátok végre esélyt egy zöld irányítású, vagy legalább befolyású jövendőbeli Budapestnek. Ez pedig történelmi léptékű tett lenne tőletek.