Bevallom töredelmesen: nem tartozom Schobert Norbert és az Update ételek lelkes rajongói, lájkolói, törzsvásárlói közé. Igaz, némi értetenséggel viszonyulok az őt rettenetes vehemenciával, kajakra gyűlölőkhöz is.
Nem azért, mert annyira sajnálnám a támadásoknak kitett Schobertéket, csak néhányszor belegondoltam abba, hogy mi motiválja azt a szenvedélyes gyűlöletet, amely szarnak, méregnek és ki tudja mi egyéb másnak titulálja az Update ételeket, miközben mondjuk a világ messze legaljadékabb élelmiszeripari cégcsoportjának, a Nestlének, vagy akár Magyarország mezőgazdasági oligarcháinak mérgező vegyszerekkel kezelt, különböző rendő, rangú élelmiszereit, esetleg éppen a bizonyos országokból már ténylegesen kitiltott McDonalds műanyag fekáliáit, milliónyian, mosolygó telipofával veszik és zabálják.
Bevallom töredelmesen: Schober Norbert élete-életmódja bizonyosan sem az én világom.
Ő luxusautókkal jár, én tömegközlekedéssel, ő motorcsónakázik, én evezek (egészen pontosan stand up paddign-olok -:) hogy csak két különbséget soroljak a - vélhetően - több ezerből.
Viszont azt is meg kell mondjam, nem egészen értem, mi motiválja az élete, életmódja iránti szenvedélyes dühödt kollektív írigységet. Elolvastam ugyanis, amit például öregedő kutyájáról, a Duna-kanyar rettenetes, pusztító forgalmáról-szmogjáról és a bicikliseket leszorítő büdös prosztó autósokról írt. És megvallom az igazat, egy elég fasza gyerek képe rajzolódott ki előttem.
Mindez csak azért érdekes, mert - milyen kicsi a világ - éppen egy olyan Schoberttel kapcsolatos történetbe futottam, ahol véletlenül első kézből ismerem a pontos igazságot és ennek tudatában gondolom kétségbeejtőnek a sztorit.
Történ ugyanis, hogy Schobert Norbert igen népszerű közösségi oldalán bejelentette, hogy Andrei Agassi nevű egykori sztárteniszező haverjának híres ütőjét jótékony célra elárverezi. A kedvezményezett, egy viszonylag ismert, nagyon jópofa, csupaszív vak fiú, Karvai Sanyi. Aki - bár szegényen-szerényen él és dolgozik, mégsem törődött bele a vak emberek mindennapjaiba és körbemotorozta a Hungaroringet, körbe jetskizte a Dunaharaszti jetski tavat és megint újabb rekordokat forgat a fejében. E hírrel kapcsolatban Schobert Norbert igen népszerű, százezres látogatottságű, így kvázi társadalmilag reprezentatív mintavételnek is tekinthető közösségi oldalán, egy oly méltatlan, szánalmas, mocskos, írigy, prosztó, mit ne mondjak köcsög vita alakult ki, amelyre szerintem bőségesen kötelező lett volna kitenni a +18-as karikát.
Annyi zsigeri írigységet, lélekből jövő rosszindulatot, buta okoskodást én egyszerre, egy helyen máshol még nem nagyon láttam. Volt ott minden: miért nem a hajléktalanoknak, miért nem a gyerekeknek, de miért nem egy másik vaknak, miért nem a még szegényebb látóknak, miért nem az éhezőknek? És csak fosták, okádták, fosták, okádták a szart, az epét. Miközben egyébként Schobert, igen uri módon igyekezett szép szavakkal magyarázkodni.
Más forrásból - szintén egy véletlennek köszönhetően - tényszerűen tudom: Schobert Norbert cége hosszú idő óta, csendben, mindenfajta nyílvánosság, marketing, reklám és egyebek nélkül havi rendszerességgel komoly összegekkel támogat egy rákos gyerekeket gondozó pécsi és egy árva állatokat ellátó budapesti alapítványt. Talán soha, sehol egyetlen szót erről nem ejtett. Ahogy mondtam, véletlenül ismerem ezeket az alapítványokat és pontosan tudom: Schobertnek soha semmilyen kikötése, elvárása nem volt a támogatással kapcsolatosan.
Nyilván ezt senkinek nem kötelessége tudni, és a konkrét ügy szempontjából nem is bizonyosan van közvetlen relevanciája.
Az viszont sajnos leszűrhető a Schobert-féle Facebook-oldalon kitört gyalázatból, hogy a mai átlagember - természetesen tisztelet a kivételnek, - nagyon, de nagyon, mondhatni kétségbeejtően rossz minőségű. Egyik oldalról a mai átlagember már autózik, internetezik, utazik, divatozik, többszáz tévé- és rádiócsatornán tájékozódik. Elméletben hiperinformált.
A valóságban viszont sajnos egy olyan tömegtermékké kezd silányulni, akinek az önérzete, az ökológiai lábnyoma és a lepcses pofája nőtt óriásira. Kiveszett viszont a hétköznapjaiból
Az a vita, amely Schobert Norbert oldalán egy az életet semmilyen helyzetben fel nem adó vak embernek a kapcsán zajlott, gyomorforgató tünete a mai magyar társadalom mentális közállapotainak.
Olyan emberek százezreit, ha nem millióit vetíti elém, akiknek van ugyan autója, hitele, lakása, nyugdíjbiztosítása, plazakuponja és Erzsébet-utalványa, de nincsen már lelke, empátiája. Az alváson, szaráson, vásárláson és irigykedésen túlmutató léte: lelke. Erre szokták mondani, hogy olyanok lettünk, mint az állatok, csakhát - sajnos, éppen nem ez a helyzet. Inkább lelketlen, méltóságtalan, írigy egoista konzumlények - akiknél az állatok sokkalta különbek.
Ahol ilyen büdös mocsok indulatokat kavar egy jó fej vak fiú megsegítése, az egy lélek, szeretet, méltóság nélküli, pusztán-tisztán anyagi világ. Ráadásul egy eldobható és újra nem hasznosítható, amely valójában nem ér semmit és ahol Schobert Norbert gesztusai, különleges, ritka és sokak számára fel sem fogható tettekké magasztosulnak
