A hivatalos statisztikai adatok szerint hosszú évek óta folyamatosan csökken a Magyarországon elkövetett gyilkosságok száma.

Szerintem meg meredeken emelkedik.

E határozott álláspontomat egyébként én is statisztikai adatokra alapozom, csak egy kicsit másképpen értelmezem azokat. Meggyőződésem ugyanis, hogy aki durva és tudatos közlekedési szabálysértés (gyorshajtás, közúti agresszio, zebrán gázolás stb) során közlekedési balesetben öl meg valakit, az is gyilkos.

Hiába ússza meg általában pénzbírsággal, felfüggesztett börtönnel vagy legrosszabb esetben valami lightos kis fogházzal, akkor is gyilkos.

Ha pedig ezeknek a gyilkosoknak a számát is hozzáadjuk a rablógyilkosokéhoz, a hirtelen felindulásból életet kiontókéhoz, a gondatlanságból elkövetett emberölésekéhez, nos, akkor sajnos könnyen beláthatjuk: kétségbeejtően sok a gyilkosság ma Magyarországon.

Az agresszív, erőszakos gyorshajtás, a folyamatos közúti veszélyeztetés ráadásul a mai magyar társadalomban egy tökéletesen elfogadott, de legalábbis tudomásul vett össztársadalmi méretű járvány.

Aki gyereket gyilkol, azt egy egész társadalom mélységes megvetése veszi körül. Aki notóriusan gyorshajt, gyereket gázol - és öl - annak mindig van mentség.

Ráadásul a gyorshajtó gyilkosokkal szembeni megdöbbentően megengedő társadalmi közmorál kétségbeejtő megnyilvánulásokat szül.

Legutóbb Balatonfüreden gázolt halálra egy teljesen szabályosan bicikliző kislányt egy idióta nő. Rögtön meg is írta persze Magyarország egyik legalpáribb bulvármagazinja, a Bors, a kommentelők pedig a gyermekgázoló gyilkos mellé áltak, és a halott kislány apukáját kárhoztatják, amiért az elengedte biciklizni a gyereket.

A halálos gyerekgázolás a magyar társadalom alpáribb, bulvárfogyasztó részében társadalmilag elfogadott cselekedetté vált. Olyasmivé, amit nem megakadályozni kell, hanem a gyilkosoknak utólagos mentségeket kell keresni.

Az akár gyilkosságba torkolló gyorshajtás és közúti erőszakoskodás polgárjoga persze nyílvánvalóan csak egy nagyobb összefüggésben értelmezhető társadalmi degeneráció és frusztráció tünete.

De ettől még a tény tény marad: ma Magyarországon  a gyilkosok egy része - konkrétan a közúti agresszorok - nem börtönt és megvetést, hanem legfeljebb pénzbírságot és kollektív társadalmi mentségkeresést kapnak.

Ez pedig minimum rémes, szánalmas és gyalázatos.