Elnézést, most hosszú leszek. Viszont részletes. Pontosabban nem is én, hanem a kedves olvasók közül néhányan, akik megtiszteltek azzal, hogy részletesen leírták nekem, mi a helyzet Foktőn. Miért pont Foktőn? Azért, mert ott épül Magyarország legnagyobb biodízel-üzeme.
A beruházó egy nagy svájci multi, a falu fekvése ideális, Folyó, vasút, autópálya, repülőtér. Szóval minden adott a sikerhez. Adott továbbá egy fiatal polgármester, aki másodszor áll büntetőügyben bíróság előtt, az állatvédők szerint macskákra is lövöldözik, de lehet, hogy ez utóbbi csak aljas rágalom.
Az alábbi levél valójában négy nekem küldött olvasói levél kvintesszenciája: mint egy alapos nyomozó a vallomások esetében, én is csak azokat az állításokat hagytam benne a végleges változatban, amelyek mindegyikben szerepeltek, és magam is leellenőriztem őket.
Mielőtt megírtam ezt a posztot, le is mentem ugyanis Foktőre. Mivel a buszt nem szeretem, elmentem vonattal Dunaújvárosig, vittem magammal a bringámat, és oknyomozó riportomat egy kellemes kerékpártúrába ágyaztam.
Foktő gyönyörű. Mesés Duna-part, a közelben fehér homokos strand, igazi kedves kis falu. Ha nem lenne a közelben Paks, és nem most készülnének végérvényesen elpusztítani, a vízi, a falusi, az öko és a hagyományőrző turizmus egyik fellegvárává válhatna/válhatott volna.
Ehelyett hamarosan biodízel-nagyhatalom lesz. Apropó, biodízel. Olvasták az alábbi, néhány héttel ezelőtti Reuters-hírt? "A Reuters értesülései szerint olyan tudományos eredmények publikálása előtt áll az Európai Bizottság, amelyek gyökeres változást eredményezhetnek az EU környezetpolitikájában. A 2010-ben és 2011-ben írt tanulmányok tanúsága szerint a mezőgazdasági forrásból származó üzemanyagok elterjedése közvetett módon az élelmiszerárak emelkedéséhez és az erdővel borított területek csökkenéséhez vezet. Az Európai Unió világelső a biodízelgyártásban, 2020-ig tíz százalékra szeretné növelni a környezetbarátnak vélt üzemanyagok piaci részesedését. Nyolcvan százalékkal növekedhet Európa kereslete a mezőgazdasági célokra hasznosítható földterületek iránt, ha elérjük a biodízelgyártásban kitűzött célt – állítják a Bizottságnak írt tanulmányok. A termőföldhiány az erdővel borított területek irtását eredményezi, ami a biodízel alkalmazásának klímabarát hatását erősen lerontja.Az élelmiszerárak szintén aggasztó emelkedésnek indulhatnak a termőterületek hiánya miatt, ez globális szinten is élelmezési problémákhoz vezethet – állítja a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) a sajtónyilvánosságot kapott tudományos eredményekkel összhangban."
De térjünk vissza a globálisból lokálisba, Foktőre, a Glencore-hoz, Jakab Ferenc polgármesterhez: Foktő község és a Glencore Grain Hungary kft. ügyéhez. A Glencore egy vérbeli multinacionális cég, amely ha elhatároz valamit, mindenen és mindenkin keresztül kész végrehajtani. Náluk, ha egy vezető nem elég gyorsan és célratörően cselekszik, akkor másnap már nem kell munkába jönnie.
Erre csak a foktői ténykedésük alkalmával kettő esetben került sor. Kezdetben igen pozitívnak és gyümölcsözőnek tűnt az együttműködés, mert a 8, majd 10 hektáros területet először bérbe, később tulajdonba vették, négyzetméterenként 1200 Ft plusz áfa áron. Később egyre kevesebbet voltak hajlandók fizetni. Most ott tartunk, hogy egy maradék 6 hektárt csak 650 Ft plusz áfa áron hajlandóak megvenni (ellentétben a polgármester korábbi kijelentéseivel, miszerint azok a maradék földek majd többet fognak érni). Nem így lett.
A beruházások közül tényleg megvalósult a gabonatároló (Gabonatároló és Logisztikai Kft., barákai székhellyel), valamint a kikötő, és most építik a Pannon Növényolajgyárat, szintén Barákán, a volt lőszerraktár területén. A községnek mindeddig tehát bevétele a területeladásokból származott, melyek igencsak végesek voltak, és a befolyt pénz már nincsen, el lett költve.
A cégnek már a gabonatárolóhoz és a kikötőhöz is kellett volna építenie elkerülő utat. Ezt még el tudták intézni, hogy ne kelljen megépíteni. Viszont a Pannon Növényolajgyárhoz már meg kell, hogy építsék, és úgy tűnik, hogy a lakosság kárára. A képviselők hívtak egy független úttervező mérnököt, aki első látásra kijelentette, hogy ez nem elkerülő út, ami egyébként minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló. A beruházó érvelésében azzal védekezik, hogy milyen jó lesz ez a lakosságnak, hogy kivezeti a házaik elől a forgalmat. Azt már viszont nem teszi hozzá, hogy a házuk háta mögé.
A sok laikus ember fel sem fogja, mit művelnek vele. Azt senki meg sem kérdezi, miért kell örülniük annyira, hiszen ők, a lakosok voltak ott előbb nemde, nehogy már nekik kelljen alkalmazkodniuk. Azonban, sajnos úgy tűnik, nekik kell. A képviselőtestületből öten önmagukat már szinte feláldozva tárgyaltak és szócsatákat vívtak a falujukért, de úgy tűnik mindhiába. Nem bírnak az összeszövetkezett túlerővel. A jegyző és a polgármester egyértelműen a befektetőt pártolja mindenben, kikiáltva a képviselőket befektetőellenesnek, szítva ezzel szándékosan a lakosság ellenszenvét, olyan emberek iránt, akik most már ott tartanak, hogy az életüket viszik vásárra az ügyért.
Tudni kell, hogy eredetileg a rendezési tervben egy sokkal hosszabb nyomvonal szerepelt, mely a falunak minden szempontból megfelelt, a befektetőnek viszont túlságosan drága lett volna. A polgármester elérte, hogy az út annyira rövid legyen, amennyire csak lehet, ezért megy szinte a kertek alatt.
Szólni kell arról is, hogy hol megy az út. Ugyanis nem mást, mint a Nemzeti Ökológiai Hálózat Magterületét szeli ketté. Már letarolták a fákat is, pedig jócskán benne vagyunk a vegetációs időszakban. Ezeknek mindent lehet? Hol vannak ilyenkor a természetvédők?
Akkor sem voltak sehol, amikor a gabonatároló építése során a még az önkormányzat tulajdonában lévő földterületen hatalmas, futballpályányi, kb. tíz méter mély gödröt ástak, és telerakták veszélyes hulladékkal. Amikor ezt észrevette és szóvá tette egy biztonsági őr, már búcsút is mondhatott az állásának.
Terveznek még az urak egy ún. bioégetőművet is, melyet azonban „elfelejtettek” közölni a képviselőtestülettel. Azonban egyszer minden kiderül, csak sajnos az ő esetükben sokszor más későn, hogy intézkedni lehessen. Reméljük, ebben az esetben még nincs késő.
Az erőműre tervezett cég azonban már meg van alapítva, a neten is látható, Juhász Csabával az élén, aki egyébként a Glencore magyarországi igazgatója is. Ő gyakran tesz olyan kijelentéseket, amikor képviselők nyíltan rákérdeznek dolgokra, hogy akkor már csomagolnak is, és mennek Foktőről; vagy jó, akkor nem valósítják meg a tervezett beruházást, több száz munkahellyel stb.
A mostani gabonatároló és gyár tervezett összes munkaerőigénye mintegy 110-120 fő. Ebből most csak a gabonatároló és a kikötő működik. A kikötő még plusz 2-3 fő lehet. Ezen beruházások elfoglaltak már a környékből, - beleértve a művelésből kivont kiváló termőföldeket is - kb. 50 hektár területet.
A szigorú képviselői kérdésekre a válasz: „Jó, akkor a képviselőtestület ellenséges viselkedése miatt nem valósítunk meg egy 250 főt foglalkoztató üzemet.” Holott erről addig szó sem esett! Kérdés: ha a 120 főt foglalkoztató egység elfoglalt kb. 50 hektárt, akkor kétszerennyi még száz hektárt elfoglal majd a megélhetést nyújtó földekből, jól gondoljuk? Ugyanis ez itt egy falu, a lakosai a földből éltek eddig, és ahhoz értenek. Ha elvesszük tőlük a lehetőséget egy egyszeri csábító összeggel, ami nekik pillanatnyilag jól jön szorult helyzetükben, akkor soha többé nem lesz földjük, melyen termelhetnének.
Ugyanis a Glencore másik szlogenje mindig az volt (a polgármesterrel együtt hangoztatva), hogy majd a helyi gazdák biztosabban és jobb áron tudják értékesíteni terményeiket. A bibi ott kezdődött, amikor konkretizálni kellett volna a dolgokat, vagyis átvenni a terményt. Ezzel ők csak 500 tonna súlyhatár felett hajlandóak foglalkozni, mondták, azaz nem rúg labdába senki, egy családi gazdálkodó sem.
Egyébként a gyár az év szinte minden napján dolgozni fog, szombat, vasárnap, ünnepek nem ismert fogalmak itt. A nap huszonnégy órájában. Nem éppen keresztényi magatartás egy elvileg keresztény Magyarországon. Az emberek szívesen hallják a bűvös munkahelyteremtés szót, ezzel mindig eredményesen lehet kampányolni. Csak azt nem értik, meg, hogy 100 fő nem a világ, és annak is csak töredéke lesz foktői, éppen a szigorú leendő munkáltatói elvárások miatt.
A község lakosságszáma 1600-1700 fő között változik. Mi lesz a többi ember érdekeivel? Őket képviselné a képviselők azon része, akik szólni mernek az igazságtalanságok miatt. Erre a polgármester válaszainak egyike: „ez a fejlesztések ára”. A képviselők túlságosan drága és felesleges árnak gondolják mindezeket.
Ami most sokakat foglalkoztat: a Foktőre évszázadok óta bevezető utat a hatóság le akarja záratni annak eredményeként, hogy a beruházó ilyen rövid és kis költségvetésű elkerülő utat építtet. Ez is túlságosan drága árnak tűnik pedig. A testületnek semmibe vették azon határozatát is, miszerint a Glencore ügyvédei egyezzenek meg a közvetlenül érintett lakosokkal, fizessenek nekik kértérítést, ha már ilyen környezetterhelő rövid utat építenek.
Ez a megegyezés eddig egy lakos esetében történt meg, vele is csak azért, mert fellebbezett az út építési engedélye ellen. A többieket semmibe veszik. Ahogyan a testület döntését is, miszerint ezen a nyomvonalon nem építhető meg az út.
A Glencore múlt nyáron nyitotta meg gabonakikötőjét Foktőn. A helybéliek elmondása szerint parádés partit rendeztek, a gabonasilókban a harmincöt fokos hőségben, kristálypoharakból itták a pezsgőt, elegáns étkészlettel ették a libamájat. De előtte kisétáltak a Duna-partra, hogy a plébános úr megáldja az új létesítményt. A behűtött pezsgőt a pincérek vitték a vendégek után. A foktőiek közül a képviselőtestület tagjai, illetve a Glencore-nál dolgozó helybéliek voltak jelen. Utóbbiak a tűző napra vigyázzba állítva. Egyetlen ember, egy alacsony, copfos fiatal önkormányzati képviselő - beceneve Frenky - volt az, aki nem nézte tétlenül a megalázott, vigyázzba állított földijeit. Odament, köszöntötte őket és megkérdezte, nem szomjasak-e? Nem kérnek-e vizet?
