Idén is halálos balesettel indult a hazai raliszezon. Az első, Eger környéki futamon az egyik autó navigátora vesztette életét egy értelmetlen balesetben.

Nem ezért és nem ebből az alkalomból, de elérkezettnek látom az időt, hogy sokak véleményét tolmácsolva követeljem Magyarország minden rendű és rangú döntéshozójától: tiltsák be Magyarországon a rali és tereprali versenyeket.

Mielőtt e határozott társadalmi igény alátámasztására felsorolnék néhány érvet, szeretném tisztázni: környezetvédő létemre nem vagyok autósportellenes. Büszke vagyok a magyar motorsport itthoni és külföldi sikereire, tisztelem, becsülöm Kiss Norbit, Michelisz Norbit, Kis Pál Tamást és minden más tehetséges, komoly hazai autó- és motorversenyzőt. Emlékszem még Kesjár Csabára és bízom benne, hogy Ferjáncz Attila egyszer végre a nemzet sportolója lesz.

(Mondjuk a hazudozó, hamisító, helyesírni nem tudó, állás- és vagyonhalmazó egykori kommunista belügyes szállodaigazgató és bukott köztársasági elnök, Schmitt Pál helyett.)

Szóval nem gyűlölöm az autósportot, ráadásul amikor a helyzet úgy kívánja, én is közlekedem autóval.

Mindezt szerettem volna előrebocsátani, hogy a Noemisszión a rali és tereprali versenyek betiltásáról szóló javaslat esetleg indulatos társadalmi vitája ne erről, hanem inkább az alább ismertetendő érveimről - és esetleg azok cáfolatáról szóljon.

Véleményem szerint az alábbiak miatt lenne indokolt azonnal és végérvényesen betiltani Magyarországon a rali és tereprali versenyzést:

- irreális balesetveszéllyel, környezetpusztítással, erdős, rekreációs, gyakran védett területek indokolhatatlan és méltányolhatatlan megzavarásával jár,

- az autó- és motorsportrajongók - nézőként és versenyzőként egyaránt - ma már számos más, jelentősebb, környezetkímélőbb és biztonságosabb zártpályás technikai sport közül választhatnak Magyarországon is, a teljesség igénye nélkül: autós gyorsasági, szlalom, ralikrossz, gokart, motocross, roncsderbi stb.,

- bár minden technikai sportban jelen van az adóelkerülés, a hazai rali és tereprali az adó- és áfacsalás melegágya, a szponzorációnak álcázott nagyüzemi adócsalás tízmilliárdokkal rövidíti meg a magyar költségvetést,

- magyar városok, közintézmények, állami szervek folyamatosan jelentős közpénzeket fordítanak hazai raliversenyek szponzorálására, ami lényegében kimeríti a sikkasztás és a hűtlen kezelés törvényi tényállását,

- a hazai rali és tereprali versenyek sportértéke egyre kisebb, mivel a mezőny telis-tele van az autósportban outsider újgazdagokkal, adóelkerülőkkel és dilettánsokkal, akik számára a versenyzés nem sportteljesítmény, hanem a primitív szórakozás és közpénzlopás visszataszító kombinációja.

Nagyjából ezek a legfontosabb érveim a hazai rali és tereprali versenyekkel szemben. Bízom abban, hogy a ralikon táborozó néhány tízezezer ember kivételével sokan egyetértenek mindezekkel, és ha nem is gyorsan, de biztosan rá fogjuk tudni szorítani a hazai döntéshozókat ennek az ostoba környezetpusztításnak a negligálására.

Ja és még valami.

Mérhetetlen képmutatásnak tartom, hogy olyan hazai autóimportőrök, mint például a Peugeot, a Citroen vagy a Suzuki, akik folyamatosan környezetvédelemről és a jövő iránti elkötelezettségről papolnak, nyakló nélkül szponzorálnak a környezetet indokolhatatlanul pusztító raliversenyeket és pilótákat. Azoknak a vásárlóiknak a pénzéből, akik - talán hozzám hasonlóan - a hátuk közepére nem kívánják a pusztításnak és a lopásnak ezt a különlegesen visszataszító elegyét.