Immár nemcsak benyalós riportokban ünnepelteti magát, de árvíznél és iszapkatasztrófánál jótékonykodik, miniszterek körül sündörög és - mily meglepő - érzelmes nemzeti húrokat is egyre gyakrabban megpendít Wáberer György kamionflotta-tulajdonos, a Nemzeti Összefogás Fuvarozói Fórum alapító vezére, aki több más magyarországi közúti szállítmányozási nagyvállalkozóval együtt nemcsak a száz leggazdagabb magyar között, de a száz legnagyobb környezetpusztító klubjában is előkelő helyet kaphatna.

Wáberer amúgy kedves, sportos bácsi. Ha jól emlékszem a rekláminterjúkra, imád biciklizni, kitűnő családapa, továbbá egy igazi sármos férfi, aki természetesen nagyon alulról, majdhogynem kaminosként kezdte a szakmát; ja, és majd elfelejtettem, imádják a cég dolgozói.

A baj persze nem ezzel van - ezt ugyanis semmi nem tiltja, sőt, a magyar újságírok egy része útszéli kurvaként áll sorba azért, hogy végre megvegyék őket egy cikkre. A baj az, hogy most, amikor egy magát - elvben - a vasúti szállítás fejlesztése, a környezet védelme mellett örvendetes módon a korábbiaknál sokkal inkább elkötelező kormány van hatalmon, Wáberer kezd túlságosan is nagy befolyásra szert tenni. Annak az iparágnak a legnagyobb hazai képviselője, és legravaszabb, legerőszakosabb lobbistája, amely a levegő szennyezésének, a halálos közúti baleseteknek, a zajártalomnak, a koromszennyezésnek, a közpénzből épülő utak idő előtti tönkretételének is a legnagyobb arányú felelőse.

Hogy a torz gazdasági és adójogi környezet miatt eltúlzott mértékű közúti áruszállítás - amelynek első számú magyar haszonélvezője maga Wáberer - pontosan milyen arányban is felelős az említett pusztításokért, pontosan egyébként mind a mai napig nem tudjuk. Többek között azért nem, mert Wábererék a háttérben évek óta sikeresen akadályozzák azoknak az adatoknak az összegyűjtését és elemzését, amelyek napnál világosabbá tennék: a kamionok irdatlan pusztítást végeznek a magyarországi természetben, a lakosságban, az emberek ingatlanjaiban, de még az autósokban is - hiszen túl sok statisztika nem kell ahhoz, hogy lássuk és halljuk, hogy ma már gyakorlatilag minden második súlyos balesetet közvetve vagy közvetlenül teherautók okoznak.

Wábererék - a maguk szempontjából egyébként ügyesen - a közúti fuvarozásnak erről a halált hozó arcáról akarják elterelni a figyelmet, amikor médiajelenlét mellett jótékonykodnak. Nemrégiben például egy árvízben elpusztult házat építettek újjá - ahelyett, hogy azt a több tízezer lakóingatlant hoznák helyre, amit kamionjaik közlekedése szép lassan, de biztosan elpusztít...

A legaggasztóbb egyébként az, amikor egy-egy ilyen "társadalmi eseményen" például Matolcsy Györgyel vetnek szerelmes pillantásokat egymásra, holott a nemzetgazdasági miniszter nem hülyegyerek: szerintem az ő asztalán azért ott vannak azok a háttérszámítások, amelyek összegszerűsítik a közúti áruszállítás által okozott közvetlen és közvetett társadalmi károkat.

Szóval érdemes lenne Wábererék ténykedésére és suttyomban növekvő térnyerésére minden jó szándékú, a környezetvédelem iránt elkötelezett embernek - közülük is különösen a döntéshozóknak - odafigyelni. Ellenkező esetben még néhány cikk, riport, jótékonysági akció, majd valamilyen állami elismerés, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy Wábererék fogják nekünk elmondani, mit is gondoljunk a környezetvédelemről, az ő szakértőik fogják bebizonyítani, hogy sajnos drága és rugalmatlan a vasúti- és víziszállítás, és végül ő maga fog valami zöld díjat alapítani, amit átad - mondjuk a Levegő Munkacsoportnak...