Mostanában mindenki azon volt felháborodva, hogy mégsem szűnik meg a nyugdíjasok ingyenes utazása a kormányzat hamarosan nyilvánosságra kerülő, közösségi közlekedést érintő strukturális reformjai során. Biztos sokan lekomcsiznak, de én annyira nem sajnálom a nagyszüleinktől az ingyenes vonatozást. Szerintem még mindig sokkal jobb, ha idős emberek ingyen utaznak - mondjuk az unokáikhoz, orvoshoz - a vasúton, mint amikor nyolcvan évesen a szépkorú kalapos úrvezető feljön egy autóval Fehérvárról Pestre az autópályán, persze pont az ellenkező irányba vezető sávban, és vadul dudál a szembejövőkre....

Lehet persze, hogy a nagyobb nyugdíjjal rendelkező vagy az autótulajdonos idősektől meg lehetne vonni az ingyenutazás társadalmi gesztusát, de én úgy érzem, ez az egész téma inkább csak egy közbeszédelterelő hadművelet. Amíg ugyanis elcsámcsogunk azon, hogy mit csináljanak - vagy éppen mit ne csináljanak - az idősek, nem gondolkodunk el azon, hogy mit csináljanak, vagy mit ne csináljanak az aktív korúak.

Például - ha lehet - mondjuk autózzanak kevesebbet, úgy, hogy közben ugyanannyit tudnak utazni. Ez ugyanis már valóban egy strukturális reformot igényelne. Vagy. Ha megszüntetnénk azt a cinikus és kaotikus állapotot, hogy a Volán buszai meg a MÁV-járatok egymással rivalizálnak (közben Kedves Ferencék az Orangewaysszel meg szarrá keresik magukat a tuti útvonalak lefölözésével), az maga lenne a strukturális reform egyik fontos eleme.

Miért jár Egerből Budapestre buszjárat? Miért nem jár óránként, ütemes menetrendben vonat? Miért nem javítanak a felszabaduló buszokkal az Eger környéki települések - elsősorban Egerbe - irányuló közösségi közlekedésén? Miért jár Komáromból Székesfehérvárra busz? Miért nem jár óránként, ütemes menetrendben a vonat?

A Fidesz-kormány - nagyon helyesen és tisztességesen - visszaállította a megszüntetett Komárom-Fehérvár vasutat. De jár napi öt vagy hat vonatpár; ez a semminél valóban több, a valaminél viszont sokkal kevesebb. Ez nekem, vasútbarátnak klassz, egy hétvégén vonatozgatni, de aki munkába, iskolába jár, ügyet akar intézni akar Komáromban, Kisbéren, Székesfehérváron, annak megalázóan szar.

A példákat pedig vég nélkül lehetne sorolni, hiszen ezer kulturált módja lenne annak, hogy miközben takarékossabb közösségi közlekedést szervezünk, javítunk a minőségén, és motiváljuk az embereket a használatára. Ha ez a kormány mondjuk tíz százalékkal növelni tudná a - megújult - közösségi közlekedést használók részarányát, a motorizációból eredő környezetszennyezés jobban csökkenthető lenne, mint bármilyen kamu roncsprémium, hibridkedvezmény és más hasonló látszat- és kamuintézkedések együttvéve.

Talán hülyén hangzik, de meggyőződésem szerint igazán felhasználóbarát közösségi közlekedési reformot csak olyanok tudnak megálmodni, akik - hosszabb-rövidebb ideig - használták már rendszeresen a helyi és helyközi buszokat, vasutakat, a metrót és a villamost. Aki nem, az szinte képtelen empátiával viszonyulni a nem autóval közlekedőkhöz. Nem azt várnám ettől a kormánytól, amit annak idején Kádár János hazudott, hogy tudnillik ő "a gyalogosok pártján áll". De azt igen, hogy egy kis helyzetfelmérésre - legalább a közösségi közlekedési reform kidolgozásának idejére - néhányan néha helyettesítsék a szolgálati Audit a szakállas vicc szerinti BMW-vel. Vagyis busszal, metróval, villamossal.