Meglepő és szimpatikus környezetvédelmi döntéseket hoznak mostanában Spanyolországban. Az utóbbi évtizedekben az eszetlen építkezésekbe, a motorizációs és turisztikai fejlesztésekbe ökológiailag lényegében belerokkant csodálatos ország lakói - és talán immáron politikusai is - megelégelték a brutális közúti baleseti statisztikákat, a fokozódó vízhiányt, az erdőterületek részarányának aggasztó csökkenését és a tengerpartok iszonyatos terheltségét. Nemrégiben a sok okoskodó és gáncsoskodó - valamint a gazdasági válság - ellenére is befejezték és átadták például a Madrid-Barcelona gyorsvasutat, és bekeményítettek a zöld hatóságok is. Immáron nem lehet nyakra-főre autóversenypályákat sem építeni. Volt például egy, amelyik megépítése után mégsem kapott használatbavételi engedélyt, a túlzott zajterhelés esélye miatt.

Legutóbb pedig Pere Navarro, a spanyol közlekedési hatóság elnöke jelentette be Cordobában egy sajtótájékoztatón, hogy a jövőben a spanyol településeken belül 30 km/h lesz a megengedett legnagyobb sebesség. Ez a szabály az egysávos utakra vonatkozik, vagyis, amikor mindkét irányban egy-egy sáv használható. A szigorítás oka a főhivatalnok magyarázata szerint az, hogy 2010-ben Spanyolországban 268 gyalogos halt meg közlekedési balesetben. Navarro szerint ezekben az esetekben a sebesség döntő szempont a balesetek kimenetelére nézve. Mint mondta: "Ha egy gyalogost 70 km/h sebességgel ütnek el, nincs semmi esélye. 50 km/h sebességnél az elütöttek 50 százaléka éli túl az ütközést. 30 km/h sebességnél viszont ez a szám már 95 százalék. Ezért követünk el mindent, hogy már idén életbe lépjen az új szabály."

Tehát a precíz németek és osztrákok után a temperamentumos spanyoloknál is kialakulnak azok a sokkal élhetőbb 30km/h-s zónák, amelyeknek egyébként csak az egyik, bár igen fontos előnye a balesetek számának és súlyosságának csökkenése. A zóna 30, vagy ahogy egy kedves olvasóm egy korábbi posztomban tett felhívásra elnevezte: a "korzózóna" gyökeresen megváltoztatja a környék életét. A balesetveszély mellett csökken a zaj- és levegőszennyezés, így már nagyobb számban nyílnak kiülős vendéglátó helyek. Egyre többen mernek és akarnak gyalogolni, biciklizni, rövidebb távokon az árukat is könnyebb cargobike-okkal vagy cargotrike-okkal szállítani.

Mindezek következtében a korzózónák egésze és egyes ingatlanjaik is felértékelődnek. A környék lakói örülnek és büszkék elegánsabb, nyugodtabb környezetükre.

Spanyolország gyönyörű hely. Talán a 30-as zónák bevezetésében szerzett tapasztalatok átvétele tökéletes indok lenne betegesen potyaleső (tisztelet a kivételnek) politikusainknak arra, hogy ellátogassanak egy tanulmányútra valamelyik ibériai nagyvárosba. Csak egy a fontos: ha hazajöttek, lássanak végre munkához!