Itt vagyunk a motorosszezon közepén. Tudom, ennek némileg ellentmond a nem ritkán mért mínusz 10-15 fok, de azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy ez az időszak - lényegében novembertől február végéig - alkalmas leginkább kétkerekűek beszerzésére. Legyen szó újról vagy használtról, ilyenkor legjobbak az árak, és még azokból is sokkal könyebb alkudni. A kereskedőknek általában még vannak 2011-es készletei, de már megérkeztek az idei modellek, és - szintén nem nagy titok - azért ilyenkor presztízskérdést is jelent, ki ad el elsőként motorokat. Szóval, aki motort/robogót venne, az lehetőség szerint most tegye - és alkudjon kőkeményen.
Természetesen én - blogom jellegénél és meggyőződésemnél fogva - kisfogyasztású robogók vásárlását javasolnám. Igaz, még azokra szűkítve a kört sem könnyű választani, ugyanis akármilyen szar kis piac lettünk: még mindig fantasztikus a kínálat. Ha számít az ár/érték arány, a fogyasztás/fenntartás, valamint az, hogy minél több célra, tehát városban, országúton, kétszeméllyel és műszaki hibáktól mentesen minél hosszabb ideig lehessen használni a robogót... nos, akkor azét jócskán leszűkül a szóba jöhető robogók köre.
Természetesen nincsen egyetlen és legjobb megoldás, én most - tapasztalataim alapján - mégis a figyelmükbe ajánlok egy igazán univerzális és szimpatikus robogót. Egy olasz gyártmányt, amely ráadásul több mint egy évtizede a talán legnagyobb robogós kultúrával rendelkező Olaszország kedvence, vagyis legnagyobb példányszámban eladott kétkerekűje. Ez pedig nem más, mint a Honda SH 125/150/300. Japán termék, amely Olaszországban készül, és olyan népszerű, hogy hosszú évek óta kizárólag a három változat háziversenyében dől el, melyikük éppen a piacvezető.
Mindenekelőtt előrebocsátom: ismereteim szerint a középső, 150-est itthon nem forgalmazzák, ami piacunk méreteit tekintve akár érthető is. Másrészről nagy kár, mert alapvetően egyszemélyes használat esetén talán a legideálisabb kis jármű. Két személlyel viszont egyértelműen a 300-as a választás, amely tényleg egyszerűen zseniális kis robogó.
De valójában miben rejlik a Honda SH igazi vonzereje? Azt ugyanis nem lehet mondani, hogy a legsármosabb, a legdivatosabb, a legolcsóbb vagy a legpraktikusabb. Viszont mindezeknek egy olyan egyvelegét alkotja, amely végül kiadja a közel ideális kétkerekűt. Az SH 300-zal - böszme nagyrobogókkal ellentétben - egészen könnyen lehet lavírozni nagyobb forgalomban, viszont a kisrobogókkal ellentétben nagy sebességnél is stabil, menetteljesítményeivel (gyorsulás, végsebesség) viszont majdnem minden mást ver.
Ráadásul a fogyasztása is 3 liter körül marad, miközben terhelhetősége, csomagelhelyezési lehetőségei (hátsó dobozzal) több mint elegendőek. Kortalan, letisztult forma, és bár nincs olyan hangos kultusza, mint mondjuk a Vespáknak, igazi nagy hagyomány. A Honda olasz weboldalának van egy rendkívül szimpatikus szolgáltatása: vissza lehet nézni - évjárat szerint - az összes korábbi robogót.
Itt visszakereshető az SH legendája, a kétütemű ötvenesektől az ABS-sel ellátott, jelenleg fullos 300-asig. Szóval, ha valaki elszánta magát arra, hogy autó helyett (mellett) hosszabb távon is bekapcsolja mindennapi logisztikájába a robogót, mindenképpen vessen egy pillantást a Honda SH sorozatára. És még egyszer, hogy el ne felejtsék: különösen, amíg tartanak a mínuszok, alkudjanak, kérjenek ajándék extrákat a kereskedőktől.
