Idén, így az év vége közeledtével mi is megválasztotta az év autóját és az év márkáját. Díjátadó ünnepség, aranyozott kormánykerék, giccses szobrocska, menő gála - egyelőre - nem lesz. Mint ahogy komoly, tekintélyes, szakértő és objektív zsűri sem.

Cserébe viszont döntésemben nem befolyásoltak mutyiutak, mutyivacsorák, mutyiígéretek, mutyihirdetések és mutyiajándékok. Magyarán a Noemisszió 2013 év autója, év márkája díj abszolúte szubjektív, intuitív, zölden elfogult, de korrupciómentesen odaítélt elismerés lett.

Kezdem az év márkájával, amely idén nem más, mint a Renault. Az elismerést a Renault nem az idén bemutatott - egyébként kitűnő - új Cliójáért, Capturjáért vagy éppen a megújul Scenicjéért kapja. Hanem mindazokért az autókért, amelyeket sajnos itthon még jó ideig abszolúte nem láthatunk, próbálhatunk, vásárolhatunk vagy bérelhetünk. A világ legteljesebb és a világ, valamint Európa boldogabb részén már népszerű villanyautó-flottájáért. Mely a kis Twizytől, a Zoén, a Fluance-on át a személy- és teherszállító változatban egyaránt készülő e-Kangoo-ig terjed.

Azért a villanyautó-flottáért, amely, - ha belsőégésű modelljei egyáltalán nem is lennének a Renault-nak - önmagában is megállná a helyét az autópiacon. Azért a villanyautó flottájáért, amelyhez - a Nissannal közösen - számos olyan kiegészítő eszközt is kifejlesztettek és kínálnak, amely lehetővé teszi, hogy megújuló, nap- és szélenergiából származó árammal üzemeltethessék őket.

Továbbá azért a villanyautó-kínálatért, amelynek akkumulátorait - egyelőre - nem bízzák a vásárlókra: azt csupán bérelni lehet, így megakadályozva, hogy a számos veszélyes hulladékot tartalmazó alkatrészek esetleg valamikor egy illegális hulladéktelepen végezhessék.

Az Év márkája pedig egy Dacia. És nem a Duster. Mert bár a legszebb, legjobb és legnépszerűbb Dacia a most megújult Duster, nálam az igazi autóipari paradigmaváltást a személy- és teherszállítóként egyaránt kapható Dokker, valamint a szintén most bemutatott Logan Combi hozta.

Ez a két modell mutatta meg a világ autóiparának az utat vissza az egyszerű, takarékos nagyszerűség felé. Ezt a két modellt nem tudják utánozni, hiába próbál egyre több gyártó low cost márkákat és típusokat bevetni ellenük. Mert a megújult Dacia brand több lett, mint egy low cost márka: visszahozott valamit az egykori, jelzők nélküli normális autógyártás hagyományaiból. Meghozta az átlagosan jó, eléggé korszerű és kellőképpen környezetbarát technológiai diadalát. A sznobizmustól és giccsességtől megszabadított tömegmotorizáció új hullámát.

A Dacia itthon is népszerű. Aki igazán jó vásárt akar, vegye extrák nélkül, fapadosan. Eleinte talán hiányozni fog néhány - egyébként objektíve szükségtelen - kényelmi funkció, így lehet igazán átélni egy olcsó, praktikus hétköznapi autó varázsát. A Dacia és egy átlagautó ára közötti különbözetből pedig még mindig el lehet ültetni jó néhány minőségi facsemetét - magunkért, a jobb levegőért, a környék madaraiért és a jövőért.