Felejtsük el, hogy a Fidesz-kormány beiktatása után határozottan megígérte: a következő időszakban nem költenek közpénzt az államigazgatásban új autók beszerezésére; most pedig valahogy mégis elköltenek hétmilliárdot rá... És tegyük félre, hogy - versenyeztetés nélkül - ismét kizárólag a Porsche Hungária nevű fura képződmény jár jól a bizniszen...
Szóval, mindezeket figyelmen kívül hagyva, olyan túl sok kifogás nem emelhető a most bejelentett kormányzati-államigazgatási Skodák beszerzése ellen. Egyébként meg visszagondolva a választások utáni kamu ígéretre - hogy tudnillik nem vásárolnak új állami autókat - józan ésszel bárki már akkor beláthatta volna, hogy ez kivitelezhetetlen. A régi autók ugyanis előbb-utóbb elhasználódnak, azt pedig nem ígérte az új kormányzat, hogy az államigazgatásban dolgozó vezetők ezentúl tömegközlekedni fognak - ebből adódóan logikusan következett, hogy hamarosan úgyis megszegik jól hangzó ígéretüket.
Ha most igazat mondtak, akkor alapfelszereltséghez közeli Skoda Superbek lesznek az új hivatali autók, amelyek azért már elmozdulást jelentenek a közpénzügyileg és ökológiailag korrektebb megoldáshoz. Viszont nem kellene elvetni a tömegközlekedés ötletét sem. Na jó, nem kell megijedni, nem állandóra. Csak úgy kalandként, tapasztalatszerzésként, népközévegyülésként havi néhány alkalommal.
Konkrétan arra gondolok, hogy miért ne lehetne kötelezően tömegközlekedő napokat beiktatni az államigazgatásban - akár miniszteri szintig? Olyan nyugodtabb munkanapokon, amikor nem kell sokat szaladgálni, bármilyen nagykutya felülhetne egy-egy metróra, Intercityre, Rail-jetre, Combinóra, hogy csak a legelegánsabb tömegközlekedési eszközöket említsem. Csökkentenék az új szolgálati Skodák futásteljesítményét - és beleszagolhatnának a magyar valóság valamelyik kis szeletébe. Ráadásul, ha egy ismert és elismert ember tömegközlekedik, az mintaértékű lehet mások számára is. Higgyék el, érdekes és tanulságos móka lenne: poilitikusoknak és választóiknak egyaránt.