A történet 1972-ban, a titokzatos Bobcat Projekttel kezdődött, és az olajválságra választ kereső kisautó szériaérett változatát végül - a Fordra alliteráló név és az éppen kialakó spanyolországi kapcsolat miatt, Henry Ford személyes döntése nyomán - Fiestára keresztelték.
A gyártás megkezdése óta 35 év telt el, ezidő alatt 15 millió példány talált gazdára belőle. Ma már - szerencsére - nehéz elképzelni, de akkoriban még Európában is forradalmi gondolatnak számított, hogy nemcsak a többezer köbcentis, túlméretezett limuzinok, hanem egy kisautó is képes utazási komfortot, biztonságot és kényelmet nyújtani.
A Ford Fiesta ezt gyorsan bebizonyította, és ma már a hatodik generációnál tart ez a tényleg nagyszerű kisautó, amely, úgy tűnik, három és fél évtized után ismét képes lesz egy fontos választ megfogalmazni: a második - és az elsővel ellentétben nem közgazdasági, hanem ökológiai természetű - olajválságra.
Mert bár a Fiesta 35 évvel ezelőtt eleve világautónak készült, valójában a most futó modell lett az első, amely valóban a földgolyó szinte minden nagyobb piacán elérhető; például az amerikain is, ahol máris képes volt véghezvinni azt a történelmi tettet, hogy kiharcolta a kisautók létjogosultságát. Talán megkockáztathatjuk: a Ford Fiesta vitte győzelemre azt a küzdelmet, amelynek végére lesajnált cikiből lassan trendivé válhat kisebb, takarékosabb autókkal közlekedni - az USÁ-ban is. Abban az országban, amely Kína és India mellett a leginkább felelős a világ károsanyag-kibocsátásáért, és mindmáig elsőszámú szimbóluma az eszetlen, ostoba pazarlásnak.
Ismerve a - tisztelet a kivételnek - felelőtlen, megalomán amerikai mentalitást, mindez óriási környezetvédelmi fegyvertény, amely persze utat nyit a sikerhez más gyártók hasonlóan takarékos kisautóinak a 4-7 ezer köbcentis pickupok hazájában.
Viszont, mivel születésnapot ünnepelni és nem segget nyalni akarok, térjünk rá a dolgok árnyoldalára is. A Ford Fiesta 35 éves története tökéletesen illusztrálja az autóipar - korántsem csak a Fordra jellemző - totális műszaki-innovációs impotenciáját. Hiszen, ha megnézzük a Fiesta első generációinak - gyakran még ma is tökéletesen működő - 1,6-os, 1,8-as szívódízel motorjait, amelyek minden különösebb környezettudatos vezetési technikák nélkül is képesek négy liter körüli száz kilométeres fogyasztással elközlekedni, kénytelenek vagyunk egy kicsit elgondolkodni: harminc év elteltével ennél egy fél literrel jobb (3,5 liter körüli) eredményért a mostani Fiesta Econetic - amely egyébként a mai mezőnyben kifejezetten jó kisautónak számít - takarékossági és környezetvédelmi díjak sokaságát kapta.
Tudom: azóta jelentősen csökkentették a károsanyag-kibocsátást, a koromszennyezést és mindezt egy sokkal nehezebb, biztonságosabb és megszámlálhatatlan extrával ellátott autó produkálja... De akkor is! A végeredmény szempontjából mindez eléggé elgondolkodtató helyben topogás.
Ettől függetlenül a Fiesta történelmi-környezetvédelmi érdemei elvitathatatlanok. Mindenképpen a természet egyre kétségbeejtőbb pusztításáért felelős autóipar jobbik és némi reményre okot adó feléhez tartozik. Boldog születésnapot!