Igen pikáns nemzetpolitikai, környezetpolitikai és diplomáciai helyzetbe került a magyar kormány, amely most - helyesen és tisztességesen - nem adta hozzájárulását a tervezett verespataki, cianidos technológiára épülő aranybánya-beruházáshoz. (Mint emlékezetes, egy ehhez hasonló aranybányában történt baleset kishíján kiirtotta a Tisza élővilágát, mérhetetlen kárt és szenvedést okozott magyaroknak, románoknak,  és súlyos sebet ejtett a Kárpát-medence élővilágában.)

A magyar kormány számára nem attól nehéz ez a mostani szituáció, hogy a román kormányzat - és sajnos nem kizárt, hogy maga az EU döntéshozói is - várhatóan pont leszarják majd a beruházást ellenző álláspontunkat, amely egybeesik minden tisztességes magyar és román emberével, a román tudományos akadémiáéval és szinte minden kulturális, környezetvédő civil szervezetével.

A baj sokkal inkább az, hogy a verespataki beruházás kijáróembere szégyenszemre egy magyar ember, ráadásul nem is akárki: Kelemen Hunor, romániai elnökjelölt, kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke, aki mindenki megdöbbenésére - mi több, megrökönyödésére - 2011 júliusában aláírta a verespataki Kirnyik-hegy régészeti mentesítési bizonylatát, magyarán szabad utat adott a kanadai beruházó cég számára, hogy a mesés tájat egy óriási gyógyíthatatlan tájsebbé változtassa a bányaprojekttel.

Amelynek bármilyen üzemzavara - például a cianidos tárolók legkisebb szivárgása - a Maros folyón keresztül ismét bármikor hazavághatja Románia és Magyarország élővilágának egy részét. Kelemen Hunor ma egy olyan figura Erdélyben, mint mondjuk Gyurcsány Ferenc az állampolgárságról rendezett népszavazás és a 2006-os tömegbe lövetés után: politikai pártállástól függetlenül vállalhatatlan, gyűlölt politikus, akit korruptnak, jellemtelennek tartanak.

Ha ezt - persze a diplomácia és a politika nyelvén - a magyar kormány nem teszi világossá minél hamarabb ország-világ előtt, nagyon nehéz lesz érdemben felvennünk a harcot Verespatak ellen, magunkért, hazánk ökológiai biztonságáért. Ha ugyanis Kelemen jellemtelen döntése után továbbra is az erdélyi magyarság legfontosabb politikai szervezete vezetőjének kijáró tisztelettel próbál majd viszonyulni hozzá Magyarország és a magyar kormányzat, nos, akkor a világ számára tökéletesen érthetetlen lesz a bányaberuházással kapcsolatos ellenkezésünk.

Azt fogják mondani: "az egyik magyar ezt gondolja, a másik meg azt" - szóval nem lehet szó egy túl nagy volumenű problémáról. Holott jól tudjuk: a verespataki aranybányát - a Tiszán történt ökológiai katasztrófa után - kivétel nélkül minden józan ember ellenzi, román, magyar, gazdag, szegény, atompárti, vízlépcsőfan és sötétzöld egyaránt. Azzal, hogy Kelemen - visszaélve hivatala hatalmával - zöld jelzést adott ennek a beruházásnak, egy életre kiírta magát - gyakorlatilag mindenhonnan. Kivéve talán a beruházó kanadai Rosia Montana Gold Corporation nevű cég exceltáblájának kiadási oldalát.