Nemzeti sport lett Magyarországon - de különösen az úribb, budai körökben - a vaddisznóhisztéria. Ráadásul a média még adja is a lovat alá: nemrégiben például valamelyik ostoba kereskedelmi televízió bugyuta híradójának egyik szenzációja az volt, hogy megdöbbentő módon még Schmitt Pálné Makrai Katalin úrhölgy, a magyar first lady rezidenciájának kertjét is feldúlták az állatok.

Azért a riport végén szerencsére mindenkit megnyugtattak, hogy "a köztársasági elnök és felesége nem volt veszélyben". Viszont a rettenetes vaddisznóveszély alátámasztására megszólaltattak még egy nyilván talpig tisztességess munkából milliomossá lett, egészen bizonyosan teljesen szabályos engedéllyel felhúzott luxusvilla tulajdonos-házaspár erősen szőkített hölgytagját, aki megerősítette: hát azért tényleg borzasztó, hogy vaddisznók túrják fel a kertet. Meg kell erősíteni a kerítéseket, nem szabad etetni, itatni az állatokat - hangzanak a szakmai jótanácsok.

A legszégyenteljesebb az egész úri huncutságban, hogy egyetlen riport, cikk, rádióműsor során egy szál kibaszott mondat el nem hagyta volna valakinek a száját arról, hogy valójában mit is keresnek a vaddisznók Buda úri negyedében. Merthogy nyilvánvalóan nem sznobizmusból flangálnak ott...

Ezek a szerencsétlenek éppen éhségükben és szomjúságukban túrják-fúrják be magukat a jobbára úszómedencékkel, tavakkal övezett budai házak kertjeibe. Eredendően ez a vidék ugyanis az ő élőhelyük, életterük volt. Ráadásul amikor ingatlanpanamák, korrupciók közepette gusztustalan sűrűségűre építették be a hegyvidéket, senkinek eszébe nem jutott egy kis empátiával tekinteni a környék flórájára-faunájára. Szinte a létező összes kis vízfolyást egyszerűen lebetonozták, körbeépítették elkerülő egér- és egyéb utakkal, még annak a lehetőségét is elvéve ezektől a szerencsétlen élőlényektől, hogy elmenekülve onnan, legalább megpróbáljanak más élőhelyet keresni.

Éhesek, szomjasak és nem találnak kiutat. Ennyi a bajuk. Gondoltam, ha senki más nem, legalább én, elmondom mindezt - a vaddisznók védelmében.