Tiszta szívből, őszintén gratulálok a Citroennek 2011-es magyarországi piacvezető pozíciójához az elektromos autók szegmensében! Azért kell nyomatékkal hangsúlyozni, hogy "tiszta szívből" és őszintén", mert a 2011-es magyarországi villanyautó-piac első helyének megszerzéséhez 5, azaz öt darab eladott autóra volt szükség, és talán akik ismerik ezt az adatot, gondolhatják úgy, hogy most csúfolódok. Pedig nem. Több okból sem. Egyrészt nem élek a nagy számok bűvöletében, és értékelni tudom a keveset, a kicsit is - különösen, ha pozitív gesztusokról, vagy jövőbe mutató, környezetbarát üzenetekről van szó.

Másrészt kifejezetten különleges és érdekes helyzetnek tekintem azt a szituációt, amely kicsit hasonlít az autózás hőskorához: ahhoz, amikor minden kereskedő ismerte az összes ügyfelét, amikor nem lehetett személytelenül bármilyen szart rásózni bárkire. Amikor az autók eladása, szervizelése még kifejezetten családias, bizalmi légkörben zajlott. Úgy, ahogy - gondolom - most az elektromos autók árusítása, javítása a Citroennél...

Ezen felül valószínűsítem, hogy a mai magyar elektromosautó-piacon az lehetett képes a piacvezető pozíció elérésére, aki volt elég bátor, innovatív, és nem sajnálta a befektetést ebbe a ma még nem eléggé jövedelmező szegmensbe. Szóval az elért eredmények miatt csak az elismerés hangján szólhatok a magyar Citroenről. A piacvezető pozícióval azonban nemcsak dicsőség, hanem - erkölcsi - kötelezettségek is járnak.

Aki őszintén állítja, hogy a jövőbeli jövedelemtermelés reménye mellett a jövő, a környezet védelme iránti elkötelezettségből erőlteti a villanyautók terjedését, annak számos társadalmi feladatot magára kell vállalnia. Olyanokat is, amelyek normális helyzetben nem az autóipar, hanem egy ökológiailag felvilágosult állam (a magyar állam jelenleg nem ilyen), és egy ökológiailag korrekt energiaipar (az energiamultik jelenleg még ökológiailag kifejezetten inkorrektek) feladata lenne.

Pontosan tudjuk ugyanis, hogy a villanyautó valójában csak akkor igazán környezetbarát, és csak akkor töltheti be progresszív földmentő szerepét, ha a hozzá szükséges energiát megújuló forrásból állítják elő hozzá. Az, hogy ez jelenleg nem így van, tényleg nem a Citroen, nem az autóipar, hanem éppen a felvilágosulatlan kormányok és a képmutatóan kapzsi energiaszektor elsődleges felelőssége.

Ettől függetlenül egy piacvezető magyar elektromosautó-gyártónak lehet és kell is hirdetnie, követelnie a megújuló villanyforrások körének, lehetőségeinek bővítését. Hiába emeljük meg ugyanis képzeletbeli kalapjainkat a mellettünk elsuhanó budapesti elektromos Citroen Zerók előtt, ha tudjuk: a töltőállomásokon, ahol árammal tölthetjük őket, még nem érett meg ez a felismerés, és az ott nyerhető villany ma még szinte száz százalékban olyan forrásból származik, ami - villanyautótól függetlenül - túlságosan is pusztítja a környezetünket.