Szabadidőautó, nem pöffeszkedéshez

2013.05.09. 09:32 - vancat

honda fotó.jpgKét dolog miatt mindenképpen megemelhetjük képzeletbeli kalapjainkat a Honda CRV alkotói előtt: az egyik az, hogy a világ - és nem Európa! - tizedik legnagyobb darabszámban értékesített autójáról van szó, amely ráadásul abban az értelemben több, a globális sikerlistán előtte lévő járművet is megelőz, hogy nem csak egy-egy piacon (mint mondjuk a negyedik helyezett Wuling Zhiguang a kínain, vagy a harmadik Ford F 150 az amerikain) népszerű, hanem gyakorlatilag mindenhol kedvelik, ahol megvetette a lábát a motorizáció. Ritka az olyan jármű, amely a mi európai szemünknek is kifejezetten ízléses, esztétikus és tetszetős, de közben a globális ízlés kiszolgálására is tökéletesen alkalmas.

A másik kétségtelen erénye a most megújult CRV-nek, hogy koncepciója és első generációja az 1990-es években született, az akkoriban még ritkának számító szabadidőautók egyik emblematikus képviselőjeként. Akkor, amikor ezeket a városi terepjárókat még nem a gőg, a másik felett állás (pontosabban ülés), a menőség, a nagyobbnak látszás, a dölyfös pöffeszkedés perverz státuszszimbólumaként gyártották és vásárolták, hanem ténylegesen egy olyan, a hétköznapokon és a szabadidőben, városban és országúton, beton- és földúton, télen és nyáron, sporthoz és kultúrához, családdal, állatokkal, szörfdeszkával, kajakkal és biciklivel együttutazáshoz használható univerzális járműként.

A CRV ráadásul mindmáig, most bemutatkozott legújabb generációjával is megőrizte ezt a szimpatikus sokoldalúságát, és láthatóan ma sem azok vásárolják, akik a SUV-okban pöffeszkedés visszataszítóan posztmodern életérzéséhez keresnek megfelelő járművet.

A CRV új generációja nem nőtt naggyá, de nem lett kisebb sem elődeinél; a márka általában nem reagál a divathullámokra, talán ez két évtizedes világsikerének egyik nagy, nyílt titka. Motorizációjában is józan középutat képvisel: 155 lóerős, kétliteres i-VTEC benzines és 2,2-es i-DTEC dízelmotorja közül mindkettő alkalmas normális, viszonylag takarékos és környezetbarát közlekedésre is.

(Igaz, a benzines automata erőforrás esetében a környezetvédelmi lelkiismeretünknek - ha van ilyen - megfelelő fogyasztást csak nagyobb odafigyeléssel tudjuk tartani.)

Nyilván aki csónakot vagy lakókocsit akar vontatni, annak viszont mindenképpen a brutálisan nyomatékos dízel a megfelelő választás.

A környezet barátainak viszont az a hírek szerint még idén piacra kerülő harmadik variáns lesz a legmegfelelőbb, amelyben a Honda új, 1,6-os dízelmotorja dolgozik majd, elképesztően korrekt fogyasztással és akár 100 g/km alatti károsanyag-kibocsátással. Ez egyébként ugyanaz a dízelmotor, amellyel már most kapható a Honda Civic, amely - a CRV-t eggyel megelőzve - éppen a világ kilencedik legnépszerűbb autója.

A bejegyzés trackback címe:

https://noemisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr215290824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gatto nero 2013.05.09. 09:56:03

Tényleg a legszimpatikusabb terepjáró és kivétel nélkül minden generációja szép is lett.

nagyfeszültség 2013.05.09. 11:17:29

Teljesen egyetértek. A Honda CRV azon kevés városi terepjárók egyike, amelyik inkább csónakvontatáshoz, kiránduláshoz és nem belvárosi magamutogatáshoz való. Viszont elegáns és stílusos.


süti beállítások módosítása