Legkedvesebb internetes közlekedési portálom az iho.hu, az Indóház webes változata VO: Nincs új a nap alatt címmel cikket közölt nemrégiben, amelyben egy szakmai berkekben jól ismert közlekedési szakember, Arató Balázs fanyalgó véleményét osztja meg az olvasókkal a kormány által bejelentett Budapestet elkerülő vasúti körgyűrű, a VO megépítéséről.

Arató régi motoros a szakmában. Ahogy mondani szokták, megjárta a hadak útját: a kilencvenes években Demszky Gábor hosszú, küzdelmes Budapest főpolgármestersége alatt, a hivatal közlekedési ügyosztályvezetőjeként egyik fontos figurája volt annak a közlekedéspolitikának, amelynek eredményeit minden budapesti tapasztalhatja.

A szétgyalázott, lényegében műszakilag totálkáros 1-es és 17-es villamosvonal, az elhanyagolt metrók, a lepusztult buszpark, a mindent elborító és csak egy helyben pöfékelő autóáradat mind-mind Arató Balázs áldásos tevékenységét dicséri.

Persze korántsem csak az övét: főnökei és beosztottjai is kivették részüket a főváros közösségi közlekedésének szétzüllesztésében, a rosszul megtervezett bicikliút-hálózat néhány elemének színvonaltalan kivitelezésében, és általában: a végrehajtatlan/végrehajthatatlan fejlesztési álmok propagálásában, amelyek megvalósulásával Demszkyék évtizedekig altatták a fővárosiakat. Akik éppen ebből a kábításból felébredve hihették azt, hogy rémálmuk van, hiszen egy tönkrevert, szétgyalázott tömegközlekedésű világvárosra ocsúdtak, amit később Hagyóék még jól szét is loptak.

Arató Balázs most nem e bűnös brigád szakembereként, csupán egy éteri függetlenségű, szeplőtlen közlekedési szakemberként szól hozzánk az iho.hu tekintélyes weboldaláról. Szerinte felesleges a vasúti elkerülő gyűrű: drága, ráadásul a vasút úgysem képes felvenni a versenyt a közúttal, de egyébként nem is azzal kell versenyeznie. Stb. Stb. Stb.

Mintha csak 1972-t írnánk, és a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium ótvaros dumáját hallanánk. Igaz, Arató csak azért beszél/beszélhet, mert kérdezik, ráadásul egy olyan portálon, ahol szakmai véleményt mondani rangnak számít. És mivel való igaz, képzett közlekedési szakember, már csak pofátlanságának határtalanságán múlik, hogy nyugodt lelkiismerettel formál fanyalgó véleményt azokról, akik - vele ellentétben - legalább hisznek abban, hogy talán még felveheti a vasút a versenyt a közúttal és igenis versenyeznie is kell vele. Nemcsak a bevételért, a piaci pozíciókért, de egy magasabb rendű közérdekért, a fenntarthatóbb és biztonságosabb áruszállításért is.

A VO tervét a nyomvonaltól a finanszírozásig, a kihasználhatóságtól a logisztikai racionalitásig sok kritika érheti - és reméljük érni is fogja, mielőtt elkezdődik Magyarország ezredforduló utáni legnagyobb - és sajnos egyetlen igazán nagy - vasúti beruházása. De e kritikáknak az Arató Balázsénál sokkal magasabb erkölcsi színvonalon kell szakmaiságot képviselniük.

Annál a közpénzből annak idején sok-sok nyugat európai nagyváros környezetvédelmi terveivel megismerkedett Arató Balázsénál, aki a kilencvenes években még teli pofával hirdette, hogy Budapesten a kerékpár bizonyosan nem lehet valódi alternatíva a közlekedésben.