Miközben Áder János a budapesti Víz világkonferencián áhítatoskodott a környezet védelméről, a vízpazarlás megszüntetéséről, az ivóvíz értékéről, Orbán Viktor országos pazarlást hirdetett. Olcsóvá kell tenni az áramot, mert ettől lesz versenyképes a gazdaság, állítja a miniszterelnök, aki ennek érdekében atomerőműveket építtetne. Szerinte attól nem elég versenyképes a gazdaság, mert egyharmadával drágább az energia, mint Amerikában. Ezért a vállalkozási szférában is meghirdetné az energiaárcsökkentést.

Amit Áder mond, az csak bosszantó, tartalom nélküli közhely, amit viszont a miniszterelnök vizionál, az nem más, mint visszatérés egy a környezet védelme iránt tökéletesen érzéketlen, pazarló gazdasági modellhez.
Sajnos az energia- és a vízpazarlás úgy tűnik, fontos húzóágazata, egyik "rejtett erőforrása" lesz a magyar gazdasági modellnek.

Úgy tűnik, tényleg a magunk útját járjuk: hiába ápolunk kitűnő politikai kapcsolatokat Izraellel, mégsem tanulunk tőlük takarékos öntözést, helyette inkább megengedjük, hogy mindenki szabadon elöntözze a talajvizet. Hiába ápolunk kitűnő gazdasági kapcsolatokat Németországgal, eszünk ágában sincsen az ottani megújuló energiatermelés tapasztalatait átvenni, vagy legalábbis tanulmányozni, hogyan lehet a napot és szelet a gazdaság motorjává tenni.

Hiába van sógor-koma viszony Ausztriával, abszolúte nem vagyunk hajlandóak a közúti áruszállítást korlátozó és a vasúti szállítást helyzetbe hozó közlekedéspolitikát megízlelni. 

Sajnos a most meghirdetett nagy nemzeti energiapazarláshoz ráadásul sajnos Orbán Viktor rengeteg politikai támogatóra számíthat: hiába penget néha-néha zöld húrokat az egykori Wallis-vezér Bajnai, ő - a színfalak mögött - biztos támogatója lehet az eljövendő energiahatékonyság szempontjából is következmények nélküli országnak.

Ugyanez vonatkozik a "bolond kádkőgyárosra", Gyurcsányra, aki szintén nem fog krokodilkönnyeket hullajtani a meg nem épült szél- és naperőművekért. Az MSZP elnöke, Mesterházy pedig egy ilyen energiastratégia hallatán valószínűleg akár nagykoalícióra is hajlandó lenne.

És - sajnos - Vona Gábort is csak akkor érdekli a környezet, természet- és állatvédelem, ha azzal zsidókat vagy cigányokat lehet kritizálni.

Minden más esetben nagyjából sajnos a Jobbik is szarik arra, honnan, milyen áron és mekkora pusztítást végezve érkezik az energia. Áder János köztársasági elnök meg, úgy tűnik, Rio de Janeiróban, Budapesten vagy a világ bármely pontján elkonferenciázgat a vízről anélkül, hogy legalább pozíciója tekintélyét latba vetné élővizeink védelmében.

(Egy olyan ország köztársasági elnökeként, ahol például a büntetés-végrehajtási intézetekben egy üveg kóla hűtéséhez akár reggeltől estig folyatni lehet az ivóvizet, minden következmény nélkül.)

Szóval előbb-utóbb minden különösebb bejelentés nélkül létre fog jönni Magyarországon egy a környezet, a természet védelmét abszolút semmibe vevő teljes parlamenti koalíció. Amiből politológiailag csak annyi következik, hogy ideje lenne Magyarországon azoknak is - pártállástól függetlenül - egymásra találni, akik nemcsak szebb, olcsóbb rezsijű, de tisztább és a természetet tisztelő jövőben hisznek.