Franciaország-szerte városi szaladgálóautóként, rendőrautóként, kisáruszállítóként egyaránt népszerű, Nápolyban saját kölcsönzőt nyitottak neki. David Guetta videókliphőse lett, és mindenhol a világon, ahol ismerik, imádják. Rajongói klubjainak se szeri, se száma a Facebookon.

Mégsem ezért szeretem. Hanem azért, mert hétezer euró alatti új árával reális alternatívát mutat a fenntartható városi egyéni közlekedésben.

És mert kicsi és bájos. Takarékos és elektromos. Van nyitott, zárt, gyengébb, erősebb változata. És ami a legfontosabb: nálunk Magyarországon nem kapható.

Itthon még nem tartunk a Twizynél. Budapesten és a magyar nagyvárosokban még ott tartunk, hogy amikor a belvárosban megfordul a bolgár kamionos, örülünk, ha nem szakítja le a villanyvezetékeket, nem dönti ki a Margit hidat, vagy nem gázol halálra egy bringást.

Nálunk nincs egységes fővárosi parkolási rendszer, és 3-4-5 sávos autópályák szelik át a főváros belső területeit. Életveszélyes biciklizni, robogózni, de gyalogolni és tömegközlekedni is felér egy túlélőtúrával.

Szóval attól tartok, itthon tényleg nem aktuális még a Twizy. De attól még szerethetem, szerethetjük.

Aki hozzám hasonlóan érez, bizonyosan szívesen végignézi ezt a sajnos csak francia nyelven létező kisfilmet arról, hogyan keletkezett ez a bájos, sármos és kedves négykerekű ökojószág.