Ki fizette? Hány forintba került? Mennyi közpénzt költöttek rá?
Ismét ezeket, és csak ezeket a kérdéseket szajkózza a média annak kapcsán, hogy most éppen Lázár Jánosról, az egyik emblematikus kormányzati politikusról derült ki, hogy ha teheti, néhány száz, vagy akár ezer állat teljesen értelmetlen legyilkolászásával "ereszti ki a gőzt" és "piheni ki" a politikai munka fáradalmait.
Még mindig nem tűnik fel senkinek, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre előbb-utóbb, kisebb nagyobb nehézségek, időhúzások árán, úgyis kapunk majd valamifajta, nehezen cáfolható választ.
Elő fognak kerülni számlák, szponzorok.
Egyszer csak jelentkezik valaki, hogy ő fizette azt a bizonyos vadászatot... Persze pontosan tudni fogjuk, hogy valójában nem tudunuk semmit. Magyarország jelenleg a közelében sincsen annak a szintű állami-közpénzügyi transzparenciának, amely lehetővé tenné, hogy utólag esetleg kiderüljön és bebizonyosodjon az, amit mindenki sejt - és erősen valószinüsíthető - hogy itt bizony sokadszorra és egyre pofátlanabbul ismét közpénzeken ülte gyilkos torát a high society.
Egyrészt a dolog kideríthetetlensége, másrészt egy sokkal mélyebb, súlyosabb erkölcsi probléma miatt, engem itt és most kevésbé az érdekel: ki fizette szerencsétlen fácánok értelmetlen, ostoba, barbár legyilkolászását.
Engem immáron sokadszorra az érdekel: a huszonegyedik században, amikor a határán vagyunk annak, hogy elpusztítsuk, megsemmisítsük a minket körülvevő még megmaradt természetet, amikor a gyilkos eszközökben (fegyverek, éjjellátók, terepjárók) a technikai fölényünk immáron nyomasztó és még ha egykor volt is romantikája a vadászatnak, ezáltal bizonyosan megszünt... akkor hogy lehetnek olyan gátlástalanok, pofátlanok, mocskosak és aljasak politikusok ma Magyarországon, hogy abszolúte öncélú, barbár gyilkolászást jelentő hobbivadászatokban leljék örömüket?
Hogyan beszélhet politikusként egy ember bármi szépről, jóról és nemesről, ha egyébként szabadidejében (amihez Lázártól tudjuk: semmi közünk) abban leli örömét, hogy gerinces állatokat lemészároljon.
Ma már a rendesebb vadászok is fényképezőgéppel "vadásznak".
Ma már a jobbérzésű horgászok is visszaengedik a kifogott halakat,
De nem akarom állságosan megválaszolatlanul hagyni a kérdést: úgy gondolom, a vadászatnak ezt a mélyen erkölcsi beágyazottságú problémáját nagyrészt azért nem firtatja a közélet, mert a Lázáréhoz hasonló gyalázatos, barbár vadászatok leleplezése csak és kizárólag a politika ellenfelelk lejáratásáról és nem az élőlények felesleges gyilkolászása elleni általános emberi kiállásról szól.
Mert ha arról szólna, nem hagyhatnánk szó nélkül Lázár mellett Semjént, vagy "Magyarország elsőszámú uzsorását" Csányi Sándort sem, aki nem csak Magyarországon,de - ahogy gyakran el is büszkélkedik vele a szarházija - Afrikában is írtja az állatvilág megmaradt részét.
Ja, és hát akkor még nem szóltam az egész mocskos baloldali nómenklatúráról, akiknél - egy-egy kivételtől eltekintve - hétvégi rutinelfoglaltság néhány száz állat berugással egybekötött lemészárlása.
"Rousseau azt mondta: vissza a természethez. Legszívesebben ezt tenném és egy lakatlan szigetre költöznék. Utálom ezt a világot, ahol nem lehetsz önmagad, ahol mindenki kifordít mindent, mindenkit felhasználnak politikai célokra, már nincsenek barátságok, minden kontrollálva van, az értékek nem léteznek. Most már tényleg visszavonulok! Éljenek a virágok, az állatok és az a pár ember aki úgy gondolkodik mint én. Elegem van!"
Ezt Donatella Failoni, Oszter Sándor felesége írta facebook oldalán. Szívem szerint szívből egyetértenék vele.
Ha nem tudnám, hogy az ő lelkén is többszázezer állat vadgazdálkodási szempontból is felesleges, értelmetlen halála szárad....
Ps.
Aki rövid, de megrázó betekintést akar kapni a jelenlegi magyar vadászati kultúra szintjébe, látogasson el a tolvajkergetők című facebook oldalra. Ott talál elejtett ritka védett vadmacska tetemével pózoló idiótát, emberek megveretésére buzdító vadászbűnözőket, kutyák kilövésével és gazdáik életveszélyes megfenyegetésével kérkedő elvetemült gazembereket.
És nagyszerű vadásztippeket arra, hogyan kell kell az erdei vadetetőkhöz érkező állatokat evés közben kilőni.
Ezek - saját bevallásuk szerint - mint vadászengedéllyel rendelkező "emberek".