Sokszor bebizonyosodott már, hogy alkalomadtán hazudozók is kimondhatnak igazságokat, bűnözők is feltárhatnak bűncselekményeket, csalók is leleplezhetnek csalásokat, sőt, bármilyen hihetetlen: még egy igazán visszataszító, aggasztóan veszedelmes politikus is felhívhatja a figyelmet valódi visszaélésekre.

Mindezek a párhuzamok a Lázár János miniszter és az Ökotárs Alapítvány közötti, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) és a rendőrség közbeiktatásával zajló nyilvános csatája kapcsán jutottak eszembe.

Szívesen hinnék – és hittem is egykor, naiv ifjú koromban - abban, hogy aki környezet-, természet- vagy állatvédő, az egyúttal talpig becsületes, korrekt, szerény, mindig csakis az igazat mondó ember lehet. De ma már jól tudom: ez sajnos korántsem így van. Vannak olyan állatvédők, akik ellopják vagy luxuskiadások fedezésére fordítják az adományokat. Vannak olyan természetvédők, akik még a városban is nagy terepjárókkal közlekednek alapítványi pénzeken, és vannak olyan környezetvédők, akik összekeverik a saját egzisztenciájukat a civil szervezetükével és – nemritkán szent meggyőződéssel – költik magukra, autójukra, utazásaikra és egyéb vágyaikra civilszervezetük pénzét.

Sőt, mondok még durvábbat: előfordul olyan is, hogy bizonyos környezet- és természetvédő alapítványok egy szűk körön belül előre megszervezetten egymás között osztják szét a pályázati és egyéb közpénzeket. És kapaszkodjanak meg, kedves olvasóim, olyan is előfordul, hogy egyes környezetvédő civil szervezetek éppen egy súlyosan környezetszennyező cégtől kapnak támogatást arra, hogy a szponzort ne, egy másik környezetszennyezőt viszont intenzíven basztassanak.

Mindez persze csak általánosság, kollektív inszinuáció konkrét esetek nélkül. Tudom, mondanom kell példákat.

A levegő Munkacsoport és a Porsche Hungária igazán perverz és mocskos kapcsolatára például már évekkel ezelőtt felhívtam – és sajnos csak én hívtam fel - a figyelmet.

Holott ma Magyarországon mindenki, aki egy kicsit is rálát a környezetvédelmi civil világra, az ilyen és ehhez hasonló elvtelen együttműködések tucatjairól tudhat. És mindenki hallgat. Nem feltétlenül érdekből. Diszkrécióból, nemtörődömségből, vagy közelí-távoli, közvetlen vagy közvetett érintettségből.

Ugyanígy hosszú évek óta – mint szar a fűben – hallgatott a magyar zöldmozgalom Móra Veronikáék sajátosan beltenyésztett pénzosztó módszereiről, az általuk támogatott meglehetősen kétes ökológiai értékeket képviselő projektekről. És – talán büszkeségből - hallgattak, hallgatnak azok a rendes, tisztességes, szegény és szorgalmas zöld civilszervezetek is, akik soha a közelébe sem kerültek annak, hogy Ökotárs-támogatottá válhassanak.

Valószínűleg ha Móráék történetesen kormánypártiak lennének, mind a mai napig és talán az idők végezetéig gondtalanul űzhették volna sajátosan szennyes, belterjes és beltenyésztett pénzosztó manővereiket. Ugyanis mind a mai napig egyetlen tisztességes, hiteles ember, szervezet sem mondta ki, hogy sajnos mindaz, amivel az Ökotárs Alapítványt vádolják, az nagyjából igaz.

Csak Lázár János mondta ki mindezt. Akivel tisztességes, rendes, állatszerető ember nemhogy egy platformra nem helyezkedik, de valószínűleg egy légtérben sem tartózkodik. Hiszen nyilvánvalóan Magyarország egyik legelvetemültebb, legprofibb és legkártékonyabb politikusáról (nem mellesleg állatgyilkosáról) van szó.

Aki most az egyszer – sajnos – bizonyosan igazat állít. A baj az, hogy nem akadt ebben az országban egyetlen tisztességes, hiteles ember sem, aki Lázárt megelőzve mondta volna ki ezt az igazságot, nem hagyva, hogy Móráék és az Ökotárs mocskos mutyijai egy ilyen veszedelmes és visszataszító ember, mint Lázár János kezében válhassanak pusztító kommunikációs fegyverré.