Múltkor kisétáltam a Hajógyári szigetre, és végignéztem az egykori Vizoviczki-birodalom romjait.

Keresztülgázoltam az egykori diszkók romos épületein, a rohadó, széttöredezett, színes-giccses álmennyezetek, törött óriástükrök között, és arra gondoltam: milyen szürreális is az, hogy Hadrianus római császár helytartói palotájának, Széchenyi István egykori hajógyárának helyét ma, egy pitlák, primkó szarházi bűnöző maga után hagyott szara csúfíthatja.

Múltkor megnéztem az egyik tévécsatorna bűnügyi magazinját, ahol egy kis madártestű, okoskodó, de szavaiból jól kivehetően agresszív és primitív, fejét papírlappal eltakaró figura valami olyasmit motyogott a jelen lévő fotóriportereknek, hogy "szégyelljék magukat, amiért kattingatnak, miközben nem járult hozzá magáról fényképek közléséhez, és azt kívánja mindannyiuknak, hogy kerüljenek ugyanebbe a helyzetbe."

Ez a megtört, nevetséges kis feketeöltönyös bohóc volt Vizoviczki László - testőrök, luxusautók, korrupt főrendőrök nélkül, pőrén - a bíróságon.

Ettől a figurától rettegett egy város, de talán egy egész ország. Erről a figuráról szóltak városi legendák, és ezt a figurát lengte körül fortélyos félelem, több mint egy évtizeden keresztül Magyarországon.

Ezt a prosztót nevezték az éjszaka császárának, maffiafőnöknek, az alvilág urának Budapesten.

Tudják, kedves olvasóim, végül mi vezetett Vizoviczki vesztéhez?

Szégyenszemre nem az, hogy embereket terrorizált, veretett, dobatott ki a diszkóiból, egyezkedett dílerekkel és tartott rettegésben sokakat, csalt, lopott, hazudott, vesztegetett, és ki tudja még mi minden törvénybe ütközőt tett.

Mindez nem volt elég ahhoz, hogy Vizoviczki oda kerüljön ahová való, - és ahol most van - a börtönbe.

Vizoviczki vesztét a periratok tanúsága szerint az okozta, hogy éppen egy olyan magas rangú rendőrnek, belbiztonsági vezetőnek kérkedett rendőrkapcsolataival - és azzal, hogy folyamatosan megkapja a róla szóló lehallgatási anyagokat, jelentéseket -, aki e jelentések készítője volt.

Ez a rendőri vezető végül széles körű nyomozást indíttatott, és a rendőrség nem korrupt részének segítségével felgöngyölítették ennek a bűnözőnek az üzelmeit.

Ez volt Vizoviczki: egy betegesen hiú, primitív, gátlástalan - és pancser - figura.

És ez volt Magyarország: hosszú évekig, sőt, több, mint egy évtizedig egy olyan hely, ahol egyetlen polgármester, miniszter, rendőr, parlamenti, önkormányzati képviselő sem próbálta megfékezni, megfékeztetni ezt a gátlástalan, veszélyes bűnözőt.

És sajnos lehet itt maffiabaloldalazni, de a helyzet az, hogy a fideszes politikusok, polgármesterek, ugyanúgy asszisztáltak - ha mással nem, hallgatásukkal - ennek a bűnözőnek, mint mszp-s társaik város- és országszerte.

Ha van Vizoviczki büntetőügyeinek tanulsága, az csak annyi: érdemes lenne olyan Budapestet és Magyarországot építeni, amelyet nem tarthat terrorban hosszú évekig az egész politikai elit szeme láttára egy olyan bűnöző, akinek minden józan logika szerint már réges-régen börtönbe kellett volna ülve.