A robbanásszerű műszaki fejlődés egyre népszerűbbé és kifizetőbbé teszi világszerte a megújuló energiatermeléshez szükséges berendezéseket. A napelemekkel, napkollektorokkal, szélkerekekkel, sőt nem ritkán ezek rendkívül ötletes kombinációval igyekeznek a leleményes és környezettudatos tervezők - köztük szép számmal magyarok is - mindenki számára elérhetővé, hatékonnyá és kifizetődővé tenni e berendezéseket.

Ennek nyomán egyre több magánember, család, kis- és középvállalkozás, de multicégek is szép számmal választják a megújuló energiaforrások különböző mixeit. Kinek ne lenne vonzó egy olyan jövőkép, amelyben szinte környezetterhelés nélkül, a nagy energiaellátó rendszerektől függetlenül, szabadon és önállóan jut egy család, vállalkozás, közintézmény a számára szükséges energiához.

Igen, szinte mindenkinek vonzó egy ilyen típusú, zöld, független és autonóm energiahálózat.

De vannak azért kivételek.

Ilyen kivételek például azok az autoriter politikai vezetők, akiknek a szemében vélhetően szabályos rémálom egy ilyen,energetikailag központosítatlan, felügyelhetetlen, szabályozhatatlan jövőkép. Ahol nem lehet többé az energia árával a társadalom tagjai felett atyáskodni, fegyelmezni, jófejkedni és szavazatokat szerezni.

Az ilyen típusú, finoman szólva autoriter, világosabban beszélve diktatórikus hajlamú politikai-gazdasági vezetők ezért aztán tűzzel-vassal-gazdasági szabályzókkal, adókkal és persze hazug, de hangzatos propagandával igyekeznek idejében elejét venni ennek a fajta megújuló energiákra épülő "társadalmi szabadosságnak".

Az ilyen típusú politikai-gazdasági hatalmasságok ezért aztán előszeretettel propagálják, erőltetik az atomenergiát, amely a fosszilis energia korszaka után is biztosítja a központosított energiát és "ellenőrzött" energiaellátást tesz lehetővé - igaz, minden eddiginél súlyos társadalmi, ökológiai költségek és áldozatok árán.

Igen, kedves olvasóim, jól sejtik: ilyen autoriter figuráknak tartom az 1956-os magyar forradalom vérbefojtóinak jogutódjaként Magyarországon pöffeszkedő Vlagyimir Putyint és az őt lelkesen vendégül látó Orbán Viktort is. És a legkevésbé sem tartom véletlennek mindkettejük szinte szerelmes vonzódását az atomenergiához, amelynek használatát demokráciákban lassan, de biztosan leépítik, míg a diktatúrák és autoriter rendszerek egyre fokozódó vonzalommal fordulnak a hasadóanyagokhoz.