Előfordult már önnel, kedves olvasó, hogy úgy érezte, egy politikus - különösen kormánypárti - úgy igazán a szívéből szól? Hát, velem se sokszor... Nemrégiben viszont igazán a szívembe zártam Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter mondatait. Ezek így szóltak: "Magyarország olyan fenntartható, környezetbarát agrárpolitikára törekszik, amely biztosítja az élelmiszerellátást, egészséges élelmiszereket, és biztosítja azt is, hogy a vidéki tájak eltartóképessége megmaradjon. Ehhez meg kell őrizni a megfelelő választékot, az élelmiszerkínálat sokszínűségét."

Ennél szebbet, igazabbat rég hallottam. Ráadásul még azzal sem vádolhatjuk a minisztert, hogy e vízió megvalósulásáért ne tett volna meg - legalábbis hivatalba lépése óta időarányosan - egészen sok mindent. Igazából csak az nem világos, hogy miért titokban, suttyomban, magyarázat nélkül hoz meg a kormányzat a fent vázolt szimpatikus vízió megvalósításának érdekében fontos lépéseket?

Azt megértem, hogy ha mutyiznának, akkor sunyítanak. Az viszont teljességgel felfoghatatlan, hogy amikor helyesen és bátran döntenek, azt miért nem merik-akarják fel is vállalni. Itt van például a bioetanol múltkori jövedéki adóemelése. Olyan suttyomban döntöttek róla, mintha valami iszonyú disznóságot tennének, amit gyorsan, csendben le kell zavarni. Ennek pedig az lett a következménye, hogy elkezdtek terjedni a városi legendák, miszerint "csak a Molnak akartak kedvezni", "el akarják venni az emberektől a lehetőséget arra, hogy a maguk kezébe vegyék az energiaelőállítást" stb.

Ráadásul még a döntés után sem akadt egy miniszter - vagy legalább államtitkár - aki kiállt volna és elmagyarázza, hogy ha fenntartható mezőgazdaságot, környezetbarát agrárpolitikát, nagyobb arányú hazai terméket és abból megfelelő választékot, a magyar növényfajták sokféleségének megőrzését akarjuk, akkor nem támogathatjuk - többek között - alacsony jövedéki adószinttel néhány, egyébként jobbára nem is őshonos energianövény féktelen terjedését.

Nem ezt tették, hallgattak. Fazekas Sándor, Illés Zoltán és Matolcsy György is - hogy csak három, e tárgyban feltétlenül kompetens felsővezetőt említsek. Mindez pedig jócskán felerősítette a fent említett összeesküvés elméleteket. Olyannyira, hogy még itt a Noemisszión is többen lemolbérenceztek, csak azért, mert meggyőződésem: Magyarország és az itt élő komoly szaktudású emberek többre hivatottak annál, mint hogy - a harmadik világ legkiszolgáltatottabb banánköztársaságaihoz hasonlóan - etanol alapanyagok ültetvényterületévé és annak betanított bérmunkásaivá váljanak.

Szerintem nemhogy beszélni kellene az etanol termesztés-előállítás-szállítás-használat számos áttételes ökológiai- agrár- és energiapolitikai kárairól, de azt sem tartanám ördögtől valónak, ha - akár egy kis közpénzből - valamifajta felvilágosító kampányt szerveznének, ökologiai, agrár és közgazdász szakemberek bevonásával, akik közérthetően elmagyaráznák az etanol-előállítás és -használat tágabb összefüggéseit. A szolgálati Audi A8-asok néhány havi bérleti díjából egy ilyen etanolfelvilágosító kampányt simán meg lehet finanszírozni...