Ökológiai, környezetpolitikai, természetvédelmi szempontból - vagy ahogy mostanában mondják - fenntarthatófejlődés-ügyileg kezd tökéletesen vállalhatatlanná, erkölcstelenné, szégyenteljessé silányulni az Orbán-kormány. De kérem, ha lehet, ennek annyira ne örüljön senki, még azok sem, akik mostanában - egészen más vélt, vagy valós okokból, de utcára vonultak/vonulnak a Fidesz ellen. Ugyanis nagyon-nagyon elkeserítő, rossz hír ez.
Az Orbán-kormány ugyanis környezetvédelmi szempontból tökéletesen vállalhatatlan, erkölcstelen és szégyenteljes kormányok után került nagy többséggel hatalomra Magyarországon. Hiába mondta néhai Antall József nem sokkal a rendszerváltozás után az MDF egyik országos gyűlésén, hogy "csak olyan piacgazdaságot építhetünk, amelyik kíméli a környezetet", már az ő kormányában is szélhámos, dilettáns, korrupt emberek kezébe került a környezetvédelem, és - egyfajta megkövesedett tradícióként - ez mindmáig élő hagyomány maradt. Antall, Boross, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai alatt a három tulajdonság közül (szélhámos, dilettáns, korrupt) legalább kettővel (talán a hirtelen elhunyt Gyurkó János kivételével) minden kormány környezetvédemért felelős vezetője rendelkezett.
A bohóc Keresztes K. Sándortól, a szíve szerint dél körül kelő, szűziesen mosolygó Fodor Gabikán, a botrányt botrányra halmozó Pepó Pálon át az utolsó erejével még magának "környezetbarát" húszmilliós luxusautót rendelő Szabó Imréig igazán válogatott csapat vetett véget annak az illúziónknak, hogy a rendszerváltás után Magyarországon a környezetet tisztelő modernizáció valósulhat meg.
Ennek a történelmi tehernek a fényében azt hiszem, bárkinek megbocsátható, ha igenis bízott abban, hogy egy - saját bevallása szerint - merőben új, merőben más értékeket képviselő kormány, ha nem is kifejezett zöldpolitikát, de szakmailag tisztes, politikailag tisztességes zöldprogramot valósít meg majd. Különösen annak fényében, hogy a "magyarok önrendelkezésének visszaállításával", múltunk, tradícióink tiszteletével igazán egybecsengene természeti értékeink, erőforrásaink védelme, megbecsülése.
Mi történt ezzel szemben, a teljesség igénye nélkül? A nyugalom megzavarására alkalmas állítások következnek. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hazai és külföldi vadásztársai nyugodt öldöklésének érdekében szabályosan kinyírta a kormányzatból a magyar természetvédelem - egyébként nemzetközi hírű - élő lelkiismeretét, Rodics Katalin biológus-etológus-ökológust, aki szabályok között akarta tartani az irtózatos pusztítást végző vadászlobbi magyarországi tevékenységét. Semjén ráadásul nem csupán egy a kormányzati hatalmával erőszakosan visszaélő erkölcstelen vadász, de a vadászattal kapcsolatos kapcsolatrendszere - ne felejtsük, Hagyótól Zdeborszkyn át Kovács Bence Jánosig számos kétes hírű politikus, üzletember tagja ennek a zárt, informális közösségnek - is igen aggasztó lehet, nemcsak ökológiai, de akár nemzetbiztonsági szempontból is.
De eleve, ma tisztességes, magát komolyan vevő állam sokkal inkább a lehető legszigorúbb szabályok közé szorítja a vadászatot. Normális helyeken elképzelhetetlen, hogy a kormányzat formailag második embere a kijárófiúja legyen ennek a nagyon nagy részben megvetés tárgyát képező, gyilkos sport öldöklési lehetőséget, de gyakran politikai kapcsolatokat és kormányzati protekciót is igénylő rajongóinak.
Ne felejtsük el, hogy fontos pozíciót tölt be az Orbán-kormányban Dr. Illés Zoltán, akiről sok minden elmondható, de egy tény: hazánk egyik legjobban felkészült, legalaposabb és legszélesebb körű szakismeretekkel rendelkező hivatásos környezetvédője. Okkal, joggal várhattunk volna tőle - minimum - alapos, tisztességes, széleskörű politikai, államigazgatási környezetvédelmi munkát. Illés sajnos mára politikai, szakmai, erkölcsi értelemben megszűnt létezni. A Fideszben lenézik, szánják, megmosolyogják, hiszen közelről látják piti kis nőügyleteit, tökéletetes szakmai-emberi súlytalanságát, magára vett túlteljesítő szolgalelkűségét.
Mivel a Noemisszió nem egy bulvármédium, engedjék meg, hogy intim, de szánalmas részletekkel ne szolgáljak. Inkább csak arra emlékeztessek: Illés a Fidesz hatalomra kerülése esetére - pártja nevében - például ügydöntő népszavazást ígért Paks bővítése ügyében. Az Orbán-kormány pedig - hatalomra kerülése előtt és után is - elszámoltatást ígért. Ha lenne elszámoltatás, bizonyosan nem úszhatta volna meg Medgyessy a vízparti telekvásárlást a Balatonon, csak hát ő, mint hírlik, mind a mai napig üzletelget kormánykörökkel.
Csak emlékeztetőül: a szavakkal kissé bizonytalanul bánó, egykor titkosügynökként is szolgált egykori miniszterelnök éppen akkoriban szerezte Balaton-parti telkét az időközben kurtán-furcsán lelépett SCD Group nevű cégtől, amikor egyébként - éppen környezetvédelmi okokból - elkezdték visszaszorítani a partot lenyúló telektulajdonosok önkényes partfoglalásait.
Szintén a haja szála sem görbült a már említett Kovács Bence Jánosnak és a körülötte legyeskedő, neki lobbizó politikusoknak (Újhelyi, Suchman stb.), pedig a Balatonring nevű motorversenypálya felépítésének ürügyén - nemcsak a környezetvédők, de autó- és motorsportban járatos szakemberek szerint is - jó néhány milliárddal megpróbálta átbaszarintani a magyar államot és annak adófizetőit. Amit pedig Sávolyon maga után hagyott ez a többszörösen büntetett előéletű egykori amatőr pornószínész, nos, az kimeríti az ökológiai bűncselekmények összes minősített esetét.
Hasonló megdöbbentő fejlemény, hogy a magyar kamionosmilliárdosokat képviselő Wáberer György egy rövid násztánc után mára sikeresen egybekelt az Orbán-kormányzat fontos döntéshozóival, és annyira szenvedélyesen igyekeznek kiszolgálni üzleti igényeit, hogy az ő és fuvarozótársainak profitja érdekében a hazai vasúti és folyami teherszállítást is hajlandóak hazavágni. De nem tud annyi kamionok által okozott borzalmas halálos baleset történni, hogy tágítsanak a láthatóan Wábererék álta kijelölt öngyilkos közlekedéspolitika útjáról. Wábererék informális kormányzati hatalma immáron kifejezetten aggasztó, és a nekik adott gázolajár- és útdíjkedvezmények egészen vérlázító, felfoghatatlan igazságtalanságok. Mindezek következménye pedig nemcsak az ő mérhetetlen gazdagságuk, de egy a fenntartható fejlődés alapvető elveivel is tökéletesen ellentétes, torz, kamionalapú, közútiszállítás-centrikus koszos gazdaság lett.
Még egy gondolat erejéig az elszámoltatásnál maradva: számomra sokkal kisebb jelentősége van annak, hogy a láthatóan klinikai tüneteket produkáló Gyurcsány Ferenc börtönbe kerül vagy nem, mint annak: a kaszinóberuházástól megmentett Velencei tavat mikor minősítik végre különösen védett ökoszisztémává, megakadályozva, hogy egy újabb - ne adja Isten, esetleg "fideszes Gyurcsány" - újabb eszelős beruházásötlettel álljon elő.
Nem egy ilyen, a Sukoró-környéki tópart örökös természeti védelemének kimondása lenne Gyurcsány bűneivel szemben a leghatékonyabb hosszútávú ellenszer? Mégsincs szó ilyesmiről. Sőt. Az L. Simon László fideszes képviselő által erőteljesen menedzselt "Velence kapuja" projekt - kicsiben persze - kísértetiesen hasonlít Gyurcsányék korábbi eszelős természetpusztító, gátlástalan, tájidegen elképzeléseihez.
Orbán kormányát lépten-nyomon azzal gyalázzák, hogy nacionalista, nemzeti protekcionista. Sajnos, a fentebb említett példák némelyike arra elég meeggyőző bizonyítékul szolgál, hogy ez nem így van. Hiszen hogyan is lehetne nacionalista az a kormány, amely tétlenül nézi, hogy olasz vadászok napi-heti rendszerességgel védett madarak ezreit pusztítsák és csempésszék haza Magyarországról? Mindezt csak azért, mert van egy olyan tagja a magyar kormánynak, amelyik gátlástalanul lobbizik a szabad vadászatért.
Hogyan lehetne nacionalista az a kormány, amely tétlenül szemléli, hogy lassan Európa legnagyobb átmenő kamionforgalma zúduljon ránk, embert, utat, házat, levegőt nem kímélve? Csak azért, mert van egy gátlástalan magyar milliárdos fuvarozó, aki erőszakosan kilobbizta magának (is) ezeket a feltételeket.
A fent említett példák természetesen a teljesség igénye nélküliek. Még több száz esetet, ügyet disznóságot lehetne itt felsorolni annak alátámasztására, hogy sajnos itt valami ismét nagyon elbaszódott. Nemcsak a környezetpolitikában, de úgy általában morálisan is. Ha tehetik, tegyék, meg, sorolják önök is, amiről tudnak. Hátha ezeken az állapotokon még lehet változtatni. Hátha csak pillanatnyi taktikai és nem stratégiai szövetségek köttettek az Orbán-kormány bennfentesei és a legkörnyezetpusztítóbb magyarok között.
