Ha igazán röviden össze kellene foglalni a rendszerváltástól mostanáig a magyar környezetvédelmi közpolitika történetét, akkor legvilágosabban két idézettel lehetne elmesélni ezt a becstelen/dicstelen elmúlt húsz évet. Az elsőt néhai Antall József mondta az MDF (a fiatalok kedvéért: volt egy ilyen nevű párt) országos gyűlésén: "Csak olyan piacgazdaságot építhetünk, amelyik kíméli a környezetet".

A második most nemrégiben hangzott el, Orbán Viktor miniszterelnök idei, évértékelő beszédének egy mondataként, és így szól: "A profithajsza lepusztította természeti környezetünket".

Megdöbbentő, miként lehet - akaratlanul is - ilyen tömören, világosan elmesélni több évtized hazai környezetpolitikai történéseit. A demokratikus pluralizmus jegyében szívesen kiegészítettem volna ezt a kis idézetgyűjteményt Boross, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai egy-egy mondatával, de ők - legalábbis nagy nyilvánosság előtt - egyetlen szót sem szóltak regnálásuk folyamán a környezet védelméről. Horn talán nem is tudta mi az, Boross talán proli huncutságnak tartotta, Medgyessy vélhetően ki sem tudta volna ejteni helyesen ezt a hosszú szót. Gyurcsány, Bajnai? Nekik meg aztán kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ilyesmivel bíbelődjenek.

Mondhatnánk talán, hogy ők jobb is, hogy hallgattak. De mi van a két megszólalóval? Néhai Antall József rendszerváltó miniszterelnökkel, aki pártja egyik súlyos konfliktusokkal teli nagygyűlésén is fontosnak tartotta figyelmeztetni, hogy a piacgazdasági keretfeltételek kialakítása során figyelemmel kell lenni a környezetvédelemre.

De tett ő valamit később e mondatok szellemében? Emlékeznek még Keresztes K. Sándorra? Erre a kőszáli balfaszra? Ő volt a rendszerváltás utáni első magyar környezetvédelmi miniszter. Legmaradandóbb tette az volt, hogy bebizonyította: attól még, hogy egy kormányt demokratikusan választunk, annak tagjai lehetnek totálisan alkalmatlan, inkompetens, korrupt és cinikus emberek.

Nem kevésbé megdöbbentő az Orbán Viktortól származó idei - a rendszerváltás óta második - mondat a környezetvédelemről. Most, amikor egész Európa rászállt Magyarországra, egyik gazdasági-társadalmi probléma követi a másikat, akkor a kormányfő, a többmillió ember által figyelemmel kísért évértékelőben fontosnak tartotta megjegyezni, hogy  "a profithajsza lepusztította a természeti környezetünket".

Őszinte, pontos, igaz és szomorú mondat. Ráadásul éppen azokban a napokban hangzik el, amikor gyakorlatilag kirúgják az Orbán-kormányból az egyetlen tisztességes, a környezet és a magyar hagyományok védelme iránt elkötelezett államtitkárt, Ángyán Józsefet. Közben Orbán beszéde alatt, az első sorban ülve vérvörösre tapsolja a tenyerét Semjén Zsolt, akinek nyilvános és színfalak mögötti ténykedése miatt gyakorlatilag természetvédelmi szégyenpadra került Magyarország. Közben lassan két éve sunyít és pótcselekszik a környezetvédelmi ügyekkel megbízott államtitkár, Illés Zoltán, akire nagyjából egy szánalmas kormányzati udvari bohóc szerepét osztották az államigazgatási munkában.

Orbán mégis fontosnak tartja őszintén feltárni a helyzetet. Cinizmus? Felszólítás? Retorikai közhely? Nem tudom... Csak remélni merem, hogy cselekvés előtti felismerés.