2013 a Fordnál a Transitok éve: érkezik sorra a Custom, a Connect, aztán a Courier, meg maga az új, nagy Transit. De én most nem ezekről, hanem egy régi Transitról mesélek el egy történetet. Elmesélem, de nem mese, mert a mesében végül azért mindig győznek a jók és az igazak. Ez azonban egy igaz történet, amelyben - egyelőre - még a jók állnak vesztésre.

A történet persze nemcsak a Transitról, hanem Péterről és Zsuzsáról is szól, a Transit tulajdonosairól. Péter hűséges típus: 16 éve a szolnoki Ford márkakereskedésben vadonatújan vette a kék Transitot, ami azóta is megbízható segítőtársa. Igaz, 16 éve talán még nem gondolta, hogy eljön az idő, amikor az is gondot jelent majd, hogy normálisan szervizeltesse.

De talán azt sem gondolta, hogy komoly világrekordok fűződnek majd Transitjához: az eddig megtett háromszázezer kilométer alatt (ez még nem a rekord), több mint ezer megmentett árva, kidobott, megkínzott állat fordult meg a csomagterében és megszámlálhatatlan sok tonna állateledel, amellyel ezeket az állatokat etetik.

Az öreg Transit mostanában is gyakran ingázik - jelöletlen mentőautóként - Szolnok és Debrecen között.
Péter és Zsuzsa ugyanis oda hordják ivartalanítani, oltani vagy éppen újjáélesztetni árva kedvenceiket: közelebb nem találtak ugyanis olyan kitűnő szaktudású és kellőképpen lelkiismeretes állatorvost, akiről tudják: hozzájuk hasonlóan harcosként küzd meg egy-egy késsel kiszúrt szemű, viperával eltört gerincű állat életéért.

Péter egyébként sokfelé jár a Transittal. Kiváló műszaki ember, lényegében saját kezével és néhány szerszámmal építette fel a szolnoki menhelyet - többnyire ajándékba kapott, mondjuk ki bátran, hulladék anyagokból. negyedosztályú Lindab tető, kavics, cement, rács, karton - minden elkel egy menhelyen.
El is megy értük oda, ahol adják.

Péter és Zsuzsa kisállat-rezervátuma - költségvetését tekintve - a legkisebbek egyike az országban. A mentett állatok számát illetőek bizonyosan a legnagyobbak. Klasszikusan rosszul menedzselt civil szervezet az övék. Nincsenek médiapartnerek, reklámügynökségi kapcsolatok, óriásplakát-kampányok, kreatívok, kereskedelmi tévék kamerái előtt eljátszott, kellő drámaisággal megkreált édesbús történetek. Szóval semmi marketingkommunkáció, semmi reklám.

Csak az állatmentés, gondozás, gyógyítás, örökbeadás, rehabilitáció. Azt a módszert, ahogy Zsuzsa foglalkozik a súlyosan sérült állatok fizikai és mentális talpra állításával, máshol a világon filmre vennék, utánoznák, tanítanák. A szolnoki valóság más: Péter az utóbbi időben éjszakáit egy - szintén lényegében hulladék anyagokból készült - kis szerkezet elkészítésére és tökéletesítésére fordította. Egy szétrúgott gerincű, rettenetes szenvedéseken, műtéteken, fájdalmakon keresztülment kismacska talpraállításához készített guruló kiskocsit, de olyat, amely segíti a valódi hátsó lábak újbóli munkába állítását is.

Zsuzsa, Péter és a Transit - éjjel-nappal csak segítenek. Minden pénzüket, idejüket és energiájukat felemészti az állatmentés és -gondozás. Amikor náluk jártam, és végignéztem a sok megnyomorított és az életben maradásért is hálás kis macska tekintetén, az jutott eszembe, hogy Zsuzsa és Péter valójában nem egyszerű állatmentők: ők az emberiség söpredékének szemetét próbálják mindannyiunk helyett és nevében eltakarítani. 

Aki kiszúrja egy kis állat szemét, szétrúgja a gerincét az ugyanis nem ember. Az pokolra való söpredék. Ami nekik egy rúgás, egy szúrás, egy botütés, az Zsuzsának, Péternek és a debreceni állatorvosuknak sok-sok műtét, rehabilitáció, gyógyszer, remény, virrasztás, simogatás. Eltörni egy kis gerincet könnyű, de egy félig béna macskát újra talpra állítani iszonyú feladat. Ebben a munkában, vagy inkább küldetésben társuk 16 éve ez a kék Ford Transit.

Amely bár még mindig kitűnő és megbízható, most már néhány komolyabb javításra szorul. (Nagyjából olyanokra, amelyek mostanában 4-5 éves korban válik aktuálissá a mai autóknál.) Péter természetesen az autót is meg tudja javítani, csak műhely és alkatrész kellene. 

Ennyi a történet. Nincs poén, nincs csavar, nincs happy end. De még mindhárom lehet. Ha összeállnánk néhányan, és rendbe tennénk a szolnoki állatmentők 16 éves Transitját - hogy még vagy húsz évig kiszolgálja őket. Mit szólnátok az ötlethez?

És mire is van szükség - a jószándékon kívül:
- 2 alsó kitámasztó gömbcsuklóra,
- 2 kormányösszekötő gömbcsuklóra,
- kardán hardira és rögzítőcsapágyra,
- ékszíjra, vezérműszíjra,
- az adagoló beállítására,
- féktárcsákra, fékbetétekre,
- vákumszivattyúra.

A Transit 1997-es, 100-as vákumszivattyús szívódízel.

Aki csak kritizálna vagy okoskodna, írjon kommentet - aki segítene, jöjjön a Facebookra. Megmenteni egy Transitot, és visszaadni egy reményt: hogy néha azért a segítségre szoruló segítő is kap segítséget.

Ha nem csak a posztomat szeretnéd lájkolni itt,  hanem a blogomat is a facebook-on akkor a következő linken találsz meg: https://www.facebook.com/pages/noemissziobloghu/146927565349852