Kétségtelen tény, hogy a Nissan sport- és villanyautói világszerte óriási sikernek örvendenek és - valljuk be - még ennél is nagyobb a médiafelhajtás is körülöttük. Nismo és Zero emissio - e két kifejezést harsogják az egyébként valóban hihetetlen megújuláson átesett márka marketingüzenetei.
Nismók és villanyautók között van azonban a Nissannak egy éppen most megújult, józan, takarékos, elég korszerű, de kellőképpen konzervatív kínálata, amely - környezetvédelmi szempontból legalábbis mindenképpen - sokkal több figyelmet érdemelne.
Bemutatkoznia azért egyik most megújuló modellnek sem kell: a Micra volt az első japán autó, amely elnyerte az Év autója-díjat, és a városon kívül is nagyszerűen használható városi kisautók kategóriájának egyik emblematikus képviselője. Ráadásul a trendi forma rejt néhány igazán szívmelengető konzervatív értéket is.
A Micrához kétféle benzinmotor rendelhető, mindkettő 1,2-es. Az egyik egy nagyon erős, rendkívül takarékos kompresszoros, a másik ugyanennek a kompresszormentes, szívó változata. Őszintén szólva én ez utóbbit értékelem legtöbbre, annak ellenére, hogy papíron kevésbé takarékos és kicsivel magasabb a kilométerenkénti széndioxid-kibocsátása kompresszoros testvérénél.
Ma már alig található a piacon korszerű, de feltöltő nélküli kis benzinmotor, amely kellőképpen korszerű, de nem túlzottan kihegyezett - vagyis egy rendes, átlagos, takarékos benzinmotor. Olyan, amivel az autók régen évtizedeket elmentek. Azt hiszem, a tízenöt-húsz év múlva még tökéletesen működő Micrák ezzel a motorral szereltek lesznek - miközben a mai autópiaci kínálat döntő része abszolúte kétségessé teszi, hogy tizenöt-húsz év múlva futnak-e még a ma megvásárolható autók.
A most érkezett új Micra egyébként csak egy finom esztétikai átalakuláson ment keresztül: a Nissannál ugyanis rájöttek, hogy a Föld legkülönbözőbb kontinensein gyártott világautójuk apró stílusjegyekben nyugodtan eltérhet - és egyúttal igazodhat az adott kontinens kulturális-esztétikai és aránybéli hagyományaihoz. Ebből adódóan mi egy kicsit európaizált Micrát kapunk - amelyből dízelváltozat nem is készül.
Kicsit más eset a Micráéhoz egyelőre azért nem hasonlítható brandértékkel rendelkező Note, amelynek elég alaposan felfrissült - és eléggé megszépült - változatát a Nissan mindenképpen egy B kategóriás személyautónak szeretné láttatni. A Note valójában egy nagyszerű, praktikus kisegyterű, amely szintén megkapja a már említett két 1,2-es motort, ami - bár ezt még nem tüntetik fel - már megfelel a jövőre életbe lépő Euro6-os környezetvédelmi normáknak is.
Megintcsak más tészta az NV200/Evalia páros, amelyről még ma is kevesen tudják, hogy az utóbbi években a világ talán legsikeresebb taxijává érett, hiszen New York mellett több amerikai város és számos más kontinens, rengeteg országának lett hivatalos és/vagy ajánlott taxijárműve. Az NV 200 nagyszerű távol-keleti erényeket felvonultató, jól alakítható, minden kontinensre jól adaptálható, kedves munka- és útitárs. Trópusi országokban nagyszerű turistakabriókat készítenek belőle, de yellow cabként is méltó a korábban e tisztet betöltő modellekhez. Józan méretek, alacsony fogyasztás, tartós forma.
Szóval e három igazán nagyszerű és legalább az átlagosan elvárható mértékben környezetbarát jármű alkotja a Nissan Nismói és villanyautói közötti kínálatot. Igaz, ők hárman reklám- és reflektorfény nélkül is igen népszerűek lesznek az autóvásárláskor józan döntéseket hozó sokszázmillió földlakó körében.
