Halálfélelme volt, pánikba esett - mondta el még korábban tett vallomásában a hummeres gázolóként elhíresült rendőrgyilkos, Thomas Robert B. A korábban Ausztriában közel hússzor, többször erőszakos, hatóság elleni cselekmények miatt elítélt, öregecskedő osztrák playboy magyarországi büntetőperének első tárgyalási napján egyébként nem volt túl nagy formában.

Nyílván maga sem érti, hogy az átkokainozott, terepjáróikkal átpusztított, végigfenyegetőzött romániai terepezés után pontosan hogyan is köthetett ki a Szegedi Fegyházban. Thomas Robert B. nyilván megszokta, hogy amikor haverjaival, Hummer-konvojukkal hosszú hétvégi programként keresztülszáguldanak egy-egy országon, kevés gondjuk adódik rendőrökkel, természetvédelmi hatóságokkal. Maximum beintenek a járőrnek, ha a túllépett megengedett sebesség vagy bármi egyéb hülyeség miatt csesztetik őket: legyen az Románia, Magyarország, Szlovákia vagy Szlovénia. Maximum megfenyegeti a természetvédelmi őrt is, ha zavarni meri őket erdei száguldozásaikban. 

Thomas Robert B. most egyszer talán rácseszett: ha van köze a jognak az igazsághoz és a méltányossághoz, élete végéig börtönben rohad ez a vénkisasszonyhajú, késekkel, fegyverekkel flangáló, embert, Istent nem ismerő agresszív szarházi.

Thomas Robert B. - remélhetőleg végleges - kiiktatásával azonban még semmi sincs elintézve, rendbetéve, megoldva. A Thomas Robert B. féle hummeres virtus egy habitus - és sajnos korántsem osztrák specialitás. Ráadásul ehhez a hummeres habitushoz még Hummer sem kell feltétlenül. Elég hozzá egy olyan társadalmi közeg, ahol mindaddig, amíg valaki bedrogozva, fenyegetőzve, gyorshajtva meg nem gyilkol egy rendőrt, tulajdonképp egész toleránsan kezelik a hatóságok ezt a hummeres habitust.

Ha valaki csak gyorshajt, csak fenyegetőzik, csak természetvédelmi területen terepjáróval száguldozik, csak orvvadászik és védett zsákmányát megpróbálja kicsempészni - csak belehajt a befagyott Balatonba egy-egy Hummerrel; nos, amíg csak ilyesmi történik, igazából senki és semmi nem zavarja e hummeres és hummeres habitusú tuskók kibontakozását.

Thomas Robert B. most egyszer talán rácseszett: nyílt színen, ráadásul kamerában rendőrt gyilkolni azért nem lehet. Ez már átlépi a társadalom ingerküszöbét. De ha ugyanez a Thomas Robert B. "csak" végigszáguldozta volna Magyarországot, haverjaival feldúltak volna néhány erdei utat, közben autósok és gyalogosok százainak, ezreinek életét veszélyezteti és közben fenyegetőzik, az bőven beleférne.

Honnan tudom? Hát onnan, hogy mindez nap mint nap gond nélkül meg is történik Magyarországon. A lebukott olasz orvvadász azonnal haza is mehet a határon lebukás után. Az offroad fesztiválra érkező, terepjárójával őrjöngő németre a hatóságok rá se hederítenek, az illegálisan, közutakon edző és versenyautójukat napnál világosabban pénzmosásból finanszírozó magyar raliversenyzők meg egyenesen a Nemzeti Autósport Szövetség elnökségében ülő politikusok védelmét élvezik.

A hummeres gázoló Thomas Robert B.-nek halálfélelme volt, miközben Apátfalván keresztülhajtott szándékosan és tudatosan egy emberen és meggyilkolta. Az ő halálfélelme azonban legalább egy nyomozati anyag része, sőt, lehet, hogy enyhítő körülmény lesz számára. A társadalom normális többségének folyamatos halálfélelme a Thomas Robert B. féléktől és Hummereiktől viszont senkit nem érdekel.

Sajnos még a rendőröket is csak akkor, ha valamelyikük bestiálisan megöli egy kollégájukat.