Horváth András adóellenőr büntetőjogi felelőssége teljes tudatában azt állítja, hogy Magyarországon hosszú évek óta vannak - nevezzük úgy - VIP ügyfelei az adóhivatalnak. A VIP ügyfelek azok a hazai és külföldi közép- és nagyvállalatok, akiknek áfacsalásai felett szemet hunynak, az ellenük indított vizsgálatok nem fejeződnek be, de gyakran el sem kezdődnek.

Hotváth András azt is állítja, hogy a leggyakrabban nem is "szólnak oda" a NAV-ba senkinek az érdekükben, mert a NAV vezetői pontosan tudják, kik a kivételezettek, így nincsen szükség telefonhívásokra.

Horváth András állításait, kijelentései súlyához képest elképesztő médiacsend és politikai sunyítás övezi. A társadalom még gondolkodó részének többsége persze fel van háborodva, de sajnos a civilszférában is erősebb a fásultság, beletörődés, megszokás, mint a felháborodottság.

Mivel magyarázható ez? Egyrészt fásultsággal, egzisztenciális problémákkal, vélt vagy valós félelemmel, de ami ennel sokkal dermesztőbb: a megszokással. A magyar társadalom az utóbbi években lassan, de biztosan hozzászokott az elit, az establishment, a politikai-gazdasági-intellektuális high-society VIP-ezéséhez.

Fokozatosan, de világosan ráébredt arra, amit a szleng úgy fogalmaz: vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek.

Ma már ez az élet majd minden területén nyilvánvaló, miért lenne épp az adózás a kivétel. Magyarország vállrándítás nélkül tudomásul vette, hogy egyes, előre kijelölt nagyberuházásokra nem érvényesek azok a környezetvédelmi elvárások, amelyek mindenki másra. Egy kis autóbontót ma már példásan megbüntetnek a fáradtolaj nem megfelelő tárolásáért, de az Audi kedvéért akár börtönbe is csukják azt, aki kekeckedni mer Natura 2000-es területen létrejövő nagyberuházásuk ellen.

Aki 10 perccel tovább parkol a körúton, mint azt a parkolójegye lehetővé teszi, sokezer forintos büntetést kap, de aki természetvédelmi területen rendez raliversenyt, az a Fidesz és a Nemzeti Autósport Szövetség vezetőinek utasítással felérő kérésére érinthetetlen.

Aki egy polgári vagy büntetőperben hamisan tanúskodik, akár 3 év börtönbüntetést is kaphat. Fónagy János, Völner Pál és társaik viszont semmit sem kapnak azért a nagy nyilvánosság előtt százszor elismételt szemétláda hazugságukért, miszerint kormányra kerülésük esetén megmentik és fejlesztik a vasúti szárnyvonalakat, amivel hamisan nyerték el választók sokaságának bizalmát.

A magyar társadalom előtt ma már teljesen világos és napi szinten tapasztalható tény, hogy a befolyásosak, a gazdagok könnyebben megússzák a bűncselekményeket, mint a szegényebb, kiszolgáltatottabb, rosszabb érdekérvényesítő képességgel rendelkezők.

Itt van Rezesova, ez a négyszeres gyilkos drogos, alkoholista, milliárdos lumpen kurva, aki éppen Budapest egyik luxuslakóparkjában üli egy egész család kiirtása utáni szabadulópartiját. Másokat meg egy rosszul kilyukasztott BKV jegyért is meghurcolnak.

Ha a kriminalisztikai szakzsargomban létezik "öregezés" vagyis idős emberek kifosztása, "kastázás", amikor prostituáltak meglopják kuncsaftjaikat, "beújítás" ami valakinek vagy valakiknek az átverése, lehúzása, nos, akkor a magyar politikai-gazdasági felső tízezer köztisztviselők és hivatalos személyek bűncselekményei által elkövetett törvény feletti helyzetbe hozását nevezzük el VIP-ezésnek.

Sajnos, ha ezt a rendkívül veszélyes, társadalmilag demoralizáló bűncselekményformát fel akarjuk számolni, ahhoz nem elég a mindehhez szintén asszisztáló rendőrség megerősítése. Ahhoz pártfüggetlenül el kellene kergetnünk az egész mai magyar romlott, züllött elitet.