Annyit szidták és gyalázták, hogy elkezdett érdekelni. Aztán alaposabban átnéztem, pontosan kik is ócsárolják, és onnantól rögtön szimpatikus is lett. Sergio Marchionne a Fiat-Chrysler-Jeep vezére már évek óta a Volkswagen- és Opel-csoport, valamint az ADAC hirdetéseiből élő európai autós autós lakájmédia elsőszámú célpontja-mumusa.

Hiába derült ki, hogy a Volkswagen európai uniós képviselőket és kormányokat veszteget, az autós szaksajtó folyamatosan csak arról írt, hogy most már aztán biztosan csődbe megy a Fiat.

Hiába derült ki, hogy az Opel anyavállalata, a GM emberek sokaságának haláláért felelős az elhallgatott műszaki problémák miatt, a német, osztrák és magyar autós lapok rendre csak arról cikkeztek, hogy a Fiatnak nincsenek új modelljei, és most aztán már tényleg óriási nagy bajban van.

Hiába derült ki, hogy a nagyhírű-nagymúltú-nagypresztízsű német ADAC megbízhatósági statisztikáival évek óta ordenáré módon csalnak, hazudnak és hamisítanak, az "autós szaksajtó" arról cikkezett, hogy milyen súlyos problémák léptek fel a Jeepek fejlesztése során.

De mivel is érdemelte ki Sergio Marchionne az európai szaksajtó autóipari mumusa státuszát? Nos, a színfalak mögé persze nem látok, de abból, amiket az utóbbi években nyilatkozott, nagyjából el tudom képzelni ennek a nagy és kollektív gyűlöletnek az okát.

Marchione először is egy kifejezetten szókimondó, jó értelemben laza és flegma pali. Összehasonlítva mondjuk a sunyi, csendes, szürke, de gátlástalan keresztapa benyomást keltő Volkswagen-vezér Martin Winterkornnal, egy igazán emberszabású, pulóveres értelmiségi figura, aki ahányszor csak megszólal a nyilvánosság előtt, elég meredek dolgokat beszél. Többször utalt például arra, hogy miközben a német autógyártók eurószázmilliárdokra rúgó bújtatott támogatásokat kapnak Európa számos országában - köztük egyébként Magyarországon is - gyárépítés, munkaerőmegtartás, flottavásárlás és egyéb jogcímeken, addig a Fiatnak gyakran még akkor is magyarázkodnia kell, ha nagyritkán megnyer egy-egy olaszországi közbeszerzést. Szóval Marchione szóvá tette, hogy amit szabad a Volkswagennek, azt nem szabad a Fiatnak, és arra a következtetésre jutott, hogy ez így nincsen rendjén.

Elmondta azt is jó pár alkalommal, hogy a hatvanas-hetvenes évekből megmaradt szakszervezeti-érdekvédelmi stílussal képtelenség lesz az autógyártást Olaszországban tartani, mert tökéletesen versenyképtelenné válik a helyi munkaerő még a környező országokéval szemben is.

Marchionnét gyakran megvádolták azzal is, hogy tudatosan tönkreteszi, elsorvasztja a Fiatot, a Jeepet, a Chryslert, ami ugye egy, a sikerben érdekelt menedzser esetében elég képtelen, viszont egyszerűen megjegyezhető, jól továbbadható vád.

Marchionne mindez idő alatt azért elkészítette,a harmadik generációs Pandát, gyártását Olaszországban tartotta és európai piacvezetővé tette. Az 500-ast nem csak Európa kedvenc kisautójává tette, de elvitte és viszonylagos sikerre vitte az Egyesült Államokban. Megalkotta a sok szempontból vitatható, de praktikus és a piacon sikeres 500L-t, az új Doblót és Ducatót. E két utóbbit szintén bevezette az amerikai piacra. Megújította a Grand Cherokee-t és terveztetett egy vadonatúj Cherokee-t. Ráadásul most ősztől bevezeti az első, kiskategóriás, ökoautók fogyasztásával és károsanyag-kibocsátásával vetekedő Jeep Renegade-et. Minden idők legkisebb és legökobb Jeepjét, amelynek sikerült úgy minimalizálni a környezetterhelését, hogy közben megmaradt egy igazi off-road képes, régivágású amerikai terepjárónak is.

Mindeközben Marchionénnak volt bátorsága belátni, hogy nincs értelme továbbra is lélegeztetőgépen tartani a már évek óta éber kómában haldokló Lanciát, viszont maradt ereje egy teljes Alfa Romeo megújulási program kidolgozására.

Itt talán félbe is hagynám Sergio Marchionne Fiat-vezér érdemeinek felsorolását, hiszen nyilván legalább ennyi hibáját, rossz döntését is ide lehetne citálni.

A lényeg nem is ez. Sokkal inkább az, hogy néhány - sajnos a magyar kormányokkal is túl jó viszont ápoló - maffiamódszerekkel dolgozó európai autóipari oligarcha képes arra, hogy az egyik legrégebbi és a környezetvédelmi újításokban, a takarékos autók gyártásában élenjáró nagyszerű európai márkát annak irányítóján keresztül szétgyalázzon. Nyilván abban bízva abban, hogy a hamis vádak, ha sokat ismételgetik őket, előbb-utóbb önbeteljesítővé válhatnak és így eltakarítható lenne az útból egy a takarékos és kisautógyártás terén mindmáig verhetetlen európai konkurens, a Fiat a piacról.