Mostanában szabályosan elárasztják a hazai médiát a magyar autóimportőrök kereskedelmi győzelmi jelentései. Sőt, nyilvánosság előtt zajló polémiák is kialakultak arról: valójában melyik autómárka és típus pontosan miben első, melyik kategóriában és miért piacvezető - esetleg annak ellenére is, hogy nem annak látszik.

Kié a legnagyobb darabszámban eladott személygépjármű, haszongépjármű, márka, típus, kategória stb.

Én mindenesetre ezúton is gratulálok a Fordnak, amiért számos fontos kategóriában egyértelmű piacvezető, a Fiatnak a Ducatóval elért nagyszerű sikereihez, és korántsem utolsósorban az ár-érték arány bajnok Dacia szárnyaló eladásaihoz. Különös tekintettel a Dokker és a Duster, két nehéz kategóriában elért fergeteges és nem múló népszerűségéhez.

Gratulálok, mert a hazai autópiacon a vásárlók körében sikeresnek lenni egyáltalán nem könnyű. Jó termékek, jó árak, jó kereskedői és szervizhálózat, jó reklámok és sok más egyéb, csak hosszú évek, évtizedek alatt felépíthető rendszerek egyidejű hibátlan működése szükséges hozzá.

(A kínai kézbe került Peugeot és Citroen tartós hazai és nemzetközi mélyrepülése is bizonyítja, hogy még az egykor stabil sikermárkák is képesek meg-megbukni, hogy ha a siker említett feltételei közül akár csak egy-kettő is hiányzik.)

Van viszont ezeknek a hazai autópiaci sikerjelentéseknek egy olyan része, amely minden jóérzésű adófizető embert méltán irritál.

Konkrétan azok a fergeteges kereskedelmi sikerekről szóló, skodás, opeles sajtóközlemények, amelyekben az e márkákat forgalmazó vállalatok azt ecsetelik hosszasan, hogy termékeik milyen sikeresek és népszerűek a hazai vásárlók körében.

Nos, a helyzet esetükben - legalábbis Magyarországon - nem így áll.

A helyzet esetükben úgy áll, hogy a Skoda és az Opel - egyébként abszolúte nem rossz - gépjárművei csak és kizárólag azért szerepelnek az eladási listák élén, mert ma hazánkban a befizetett adóinkból keletkező közpénzek igen nagy részét Skodák, Opelek, Volkswagenek, Audik beszerzésére költi az állam és annak szervei, intézményei.

Ráadásul ezen márkák modelljeinek beszerzése során már régóta pontosan kimutatható az a fajta jól szervezett bűnös rendszer, amely a verseny látszatát fenntartva a gyakorlatban teljességgel kizárja más márkák esélyét az állami, önkormányzati beszerzéseknél.

Sokak szerint szabályos, közpénzeket herdáló bűnszervezet működik ma Magyarországon, amelynek kizárólagos célja, hogy biztosítsa: csak és kizárólag a Porsche Hungária márkái (Volkswagen, Skoda, Audi), valamint az Opel termékei nyerhessenek a közbeszerzéseken.

Vagyis amikor a Skoda Octavia és SuperB nagyszerű piaci sikereiről cikkeznek, akkor valójában nem magánemberek, kis- és középvállalkozások (KKV) szimpátiájáról és szabadpiacon hozott vásárlói döntéseiről van szó, hanem a magyar állam súlyosan erkölcstelen közbeszerzési - és közpénzherdálási - gyakorlatáról.

A probléma ugyanis korántsem csak azzal van, hogy kizárólag Skodákat, Volkwageneket, Opeleket vásárolnak közpénzből Magyarországon. A Skodák, Volkswagenek és Opelek ugyanis - néhány kivételtől eltekintve - nagyszerű autók. A probléma azzal van, hogy amikor a Passat és a SuperB nincsen versenyben a Mondeóval, a Skoda Yeti a Dusterral, a Caddy a Transit Connecttel és a Transporter a Transittal, nos, akkor bizonyosan közpénzpazarlás zajlik. Ahol nincsen valódi verseny és transzparens közbeszerzés, ott általában irreálisan magasak az árak és korrupció, pazarlás zajlik.

Ezért tartom mérhetetlenül pofátlannak és gátlástalannak azt, hogy az évek óta rendre lenyúlt gépjármű-közbeszerzések haszonélvezőinek még van bőr a képükön ahhoz, hogy a vásárlók kedvenceiként reklámozzák azokat az autókat, amelyeket befizetett adóinkból, a nyilvánosság és a konkurensek teljes kizárásával, erőfölényével visszaélve izomból vásárol meg a mi pénzünkön, magának és kegyeltjeinek a magyar állam.