Kevés bájosabb, kedvesebb, elegánsabb és használhatatlanabb járművet ismerek a Solexnél. Ő egy legendás velomoped, amelynek most elkészült a tradíciókat tökéletesen őrző, de immáron a korszerű technika minden vívmányával ellátott elektromos, pedálos változata.

Elsőként - természetesen - őshazájában, Franciaországban kezdték meg forgalmazását, majd Belgium és a Luxemburgi Nagyhercegség következett. Rendkívül elegáns weboldaluk tanúsága szerint mostantól pedig már itt a szomszédban, Szlovéniában is forgalmazzák ezt a szemnek és a szívnek vonzó, a mindennapi közlekedésben viszont sajnos kétes értékű kis csöppséget.

De miért is ennyire használhatatlan a mindennapi közlekedésben ez az annak idején éppenhogy a hétköznapok praktikus, takarékos és stílusos helyváltoztatásra kifejlesztett kis járgány? Jobban belegondolva, lehet, hogy nem is a Solexszel, hanem velünk, a mi megváltozott közlekedési szokásainkkal van valami alapvető baj.

Rendjén van az, hogy ma egy európai - de különösképpen magyar - nagyvárosba kész életveszély kimenni egy kis elektromos-pedálos hajtású mopeddel a forgalomba? Miért van az, hogy egy 40-50 km/h-s sebességre képes kis kétkerekű - ahogy mondani szokták - nem tudja felvenni a közlekedés ritmusát, miközben a városok belterületén a megengedett legnagyobb végsebesség döntőrészt éppen 50 km/h, de az autók praktikusan szinte egész nap dugóban araszolnak - tízes átlagsebességgel?

Elnézegettem a Solex weboldalán lévő régi kisfilmeket, és megerősödött a gyanúm: valami nagyon rossz irányba változott az elmúlt évtizedekben... Harminc-negyven évvel ezelőtt - amikor már szintén rengeteg volt az autó - egy családanya, egy túlsúlyos plébános vagy egy decens kalapos öregúr is nyugodtan, önfeledten solexezgethetett a nagyváros forgatagában. Ma viszont a kis moped, az elektromos bicikli csak egy idegesítő, kikerülendő balesetveszélyes akadály lett.

Érdekes, mert elvben mindig azt halljuk, hogy a belvárosokban terjednek a "zóna 30" területek. Irdatlan mennyiségű uniós pénz áll rendelkezésre forgalomcsillapításra, és sorra adják át a belvárosi, kis forgalmú zöld zónákat. A robogók többsége ma mégis három és hatszáz köbcenti között vannak, mert csak így biztonságos autók között közlekedni.

A szomszédban, Szlovéniában tehát már árulják a Solexet, és tök jó lenne, ha valaki Magyarországra is behozná forgalmazni - végre valami vonzót és stílusosat hozna a kínai elektromos biciklik esztétikailag mindenképpen aggasztó konjuktúrájába. Mindenesetre, ha valaki itthon Solex dílerségre adja a fejét, csak úgy tegye, ha egyúttal felvállalja a harcot a lassúbb, méltóságteljesebb és élhetőbb nagyvárosokért. Ahol a Solexre - és minden más hozzá hasonló takarékos kis kétkerekűre - bárki fel mer ülni anélkül, hogy percenként az életét kockáztatná.