Különleges, szimpatikus és a mai mezőnyben kifejezetten különutasnak számító kísérletbe kezdett a Honda autógyár a környezetbarát(abb) autózás népszerűsítésére - meg persze nyilván és első sorban piaci pozíciója erősítésére. Nemrégiben majdnem egyszerre mutatták be Euro5-ös, faceliftes benzines, hibrid és tisztán elektromos hajtású Jazzüket. Vagyis 2011-ben ez a bájos és praktikus kisautó lesz az első a világon, amely egyszerre van jelen belsőégésű, vegyesüzemű és tisztán elektromos hajtáslánccal nagyobb példányszámban a világpiacon.

Tegyük hozzá: a Honda hibrid hajtását rengeteget fikázzák: mint mondják - és írják - a Civic, az Insight, a CRZ és a most bemutatott új Jazz is csak egészen rövid távot képes megtenni kizárólag elektromos hajtással. Bezzeg a Toyota - hangsúlyozzák gyakran a szakújságírók - az akár öt kilométert is!

Nem tudom. Nem mértem. Lehet, hogy így van. Nekem, akinek volt szerencséje mind a Toyota (+ Lexus), mint a pedig Honda hibrid modelljeit hosszabb távon is kipróbálni, semmilyen eklatáns különbséget nem éreztem a különböző márkák hajtásláncai között. Mindegyik hibrid közös jellemzője volt, hogy az igazán kedvező fogyasztás eléréséhez finoman kellett velük menni - ez persze nemcsak a hibridek sajátja. Mindegyik modellnél egyformán jól működött a start-stop funkció, amely piros lámpáknál és egyéb megállásoknál leállítja, majd gázadásra azonnal újraindítja a motort. És ami a legfontosabb: mindegyik hibrid hajtás közös jellemzője volt, hogy hosszútávon, országúton szart sem ért, hiszen valószínűleg - az erőteljes kigyorsításokon kívül - ott más funkciója nincs az elektromos motornak, mint, hogy cipeltesse magát a benzinmotorral...

Igazi különbség ezeknek a hibrid rendszereknek csak az árában van: a Hondáé valóban egyszerűbb, ezért valamivel olcsóbb.

De visszatérve a Jazzre, és annak 2011-től egyszerre piacra kerülő benzines, hibrid és elektromos változatára, nem a Toyotához képest tartom ötletesnek, hanem általában tűnik merész és szimpatikus húzásnak. Egyrészt a Jazz egy ideális és praktikus, hosszabb utakra is kényelmes városi kisautó. Belső égésű erőforrása is viszonylag takarékos, ráadásul - mint jobbára városban használt modell - érdemes bele hibridhajtást és tisztán elektromos motort tenni.

Másrészt maga a jövőkép, amit - talán tudatosan - ezzel a lépésével a Honda sugall, az nekem kifejezetten bejön. Mint az angol igeragozásban: elénk tárják a jelenben (még) élő múltat, a közeljövőt, és egy talán nem is olyan távoli jövőről a kézzelfogható konkrétumokat. Sokkal tisztességesebbnek és tartalmasabbnak tartom ezt az átlátható termékfejlesztést, mint amikor a majd egyszer elkészülő, homályos és titokzatos, szuperzöld autókról hazudoznak a gyártók a - sajnos még mindig elég jól átverhető - nagyérdeműnek.