Lankadni látszik az oligarchák ellen éppen csak nemrégiben megkezdett kormányzati küzdelem. Sőt, a légügyi törvény suttyomban áterőltetett módosításával éppen a - nyilván egyetlen offshore céggel sem rendelkező, talpig becsületes, nem a spekulációk, hanem a termelő munka világában szocializálódott üzletemberekből álló - hazai helikoptertulajdonosoknak sikerült egy igazán nagyvonalú gesztust tenni; és mellesleg adni a környezetvédelemnek egy jókora nagy nyaklevest.

A törvénymódosítás rövid lényege: mostantól a kormányzat kikerülésével, sőt tudta nélkül, bizonyos feltételek esetén akár még a környezetvédelmi hatóságok illetékességét is negligálva létesíthetünk magunknak helikopter-leszállópályát. Eddig ugyanis - a mentő, rendőrségi, katonai és katasztrófavédelmi feladatokat ellátó helikopterek kivételével - a magángépek csak kijelölt repülőtereken szállhattak le és fel.

Most ez ugyanígy marad, csak helikoptertulajdonos nemzettársaink mostantól maguknak is kijelölhetnek úgymond repteret; sőt, ha igazolják, hogy a le- és felszállások mennyisége nem halad meg egy bizonyos mértéket, akkor a környezetvédelmi hatóságok sem szólhatnak bele úri passziójukba.

Hasonló helyzet egyébként - nem is olyan régen - volt már Magyarországon. A legendás kilencvenes évek olajszőkítős, robbantgatós, védelmipénz-szedős maffiakorszakában bűnözésből és privatizációból meggazdagodott honfitársaink úgy repkedhettek helikoptereikkel, ahogy csak akartak. Az Alföldön szokássá vált cukrászdába, bulizni járni helikopterrel, és persze még ennél is sokkal szebb móka volt, amikor leszállt a vadászház előtt a gép, felszállt a baráti társaság, és akár egy egész napon át önfeledten gyilkolászhatták (sorozatlovő gépfegyvereikből) az erdők állatait.

Azt pedig, hogy a világ jelenleg talán legkörnyezetpusztítóbb - károsanyag-kibocsátásban és zajártalomban szinte verhetetlen - járművei a helikopterek, mindenki tudja. Hogy használatuk viszont milyen hatással van arra a döntő többségre, akiknek nincs helikopterük, csak elviselni kénytelenek az újgazdag bűnöző bunkók szórakozását, nos, azzal a törvényalkotó nem kalkulált...

Sajnos úgy tűnik, ez az időszak most visszatér. Nem, nem gondolom, hogy itt valami ördögien tudatos kormányzati szándékról van szó, amely mindenáron keresztülverte a helikoptertulajdonosok érdekeit - csak egy szimpla kis mutyiról. Márton Attila légügyi kormánybiztos és helikoptertulajdonos barátai, üzlettársai szépen, suttyomban beleíratták a közlekedési salátatörvényben ezt a kis apró, de számukra igen hasznos módosítást, és a nagy törvényalkotási sietségben ez igazából senkinek sem tűnt fel.

Azért, ha valaki a kormányzat illetékesei közül véletlenül olvassa blogunkat, kérem, gondolja végig: 1. Kecskére káposztát nem bízunk, Márton talán nem a legjobb helyen szolgálja az országot, 2. A helikoptertulajdonosok százai helyett a jövőben a helikopterközlekedés kárvallottjainak millióival érdemes foglalkozni.

Helikopterzaj- és rotorlégörvény-mentesebb boldog új évet!