Ha összegezni kellene a benzines hibrid autók leglényegesebb problémáit, valószínűleg mindenki az elsők között említené a többletsúlyt, a többlet vételárat, és azt a feloldhatatlannak tűnő műszaki dilemmát, hogy - elsősorban országúton, autópályán, egyenletes sebességű haladás esetén - a villanymotort és az akkumlátorokat abszolút felesleges súlyként cipeli a jármű. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, elsősorban e tényezők miatt nem sikerült még egyetlen villany-benzines autónak (a dízelhibrideket talán hagyjuk is, azok személyautóban totális zsákutcának bizonyultak) sem igazi áttörést elérni. Ennek ellenére jó autó a Toyota Prius, a Honda Insight és a Jazz hibrid változata, de ha döntéseinkből tökéletesen kiiktatjuk az emocionális tényezőt, akkor valószínűleg ma még nem választanánk őket.
A fentiek miatt várom feszült figyelemmel a Fiat szimpatikus és jövőbe mutató hibrid kísérleteinek végtermékét. Ők az Év motorja díjjal kitüntetett kis kéthengeres, Twin Air névre keresztelt, eleve könnyű, kicsi és takarékos benzinmotorjukhoz akarnak egy villanymotorkát csatlakoztatni. Súlytöbblet persze így is keletkezik, csak a kis számok törvénye alapján a korábbiaknél jelentősen jelentéktelenebb. Az ártöbbletet meg talán úgy akarják megúszni, hogy egy több típushoz is illő (új Panta, 500, Lancia Y, Alfa Romeo Mita, Punto Evo) és hasznogépjárműbe is alkalmas (Fiorino, Doblo) kis hibrid erőforrás lévén, nagy gyártási számot, így várhatóan jó árat tudnak majd elérni. Remélhetőleg...
Kifejezetten drukkolok a villany-benzines kis Twin Air sikerének, mert bár nagyon helyes, hogy folyamatosan fikázzuk a jelenleg futó hibrideket, ha normális áron és valóban jó fogyasztású modellek készülnének ilyen a jövőben ilyen meghajtással, az - józan ésszel nézve - senkinek nem lenne ellenére.
