Megpróbálok érzelemmentesen értekezni az új MÁV vezér(ek) újabb felháborító húzásán. Nem lesz könnyű. De mielőtt mondandóm lényegére térnék, egy kis kitérő: a magyar közlekedéstörténet, gazdaságtörténet és az idegenforgalom szempontjából is igen jelentős jubileumot ünnepeltünk nemrégiben: 150 éve indult meg a déli vasút Budapestről Nagykanizsára, pontosabban az akkori Budáról az akkori Kanizsára. Kedves kis ünnepség is kerekedett, kiállítás is nyílt ebből az alkalomból Siófokon, ahol egy erre abszolút alkalmas személy, Gruber Attila, a város országgyűlési képviselője - aki még ellenzékiként rengeteget tett a szárnyvonalak megmaradásáért és fejlesztéséért - ünnepi beszédet mondott.

És ki díszeleg ott mellette és mondott szintén ünnepi köszöntőt, beszél a vasút elsőrendő fontosságáról, reneszánszáról? Nem más, mint Mosoczi László. Emlékeznek még rá? Ő az a neves személyiség, aki ellen még a választások előtt Völner Pál a Komárom-Esztergom megyei közgyűlés elnöke, jelenleg az infrastruktúráért felelős államtitkár büntetőfeljelentést tett, mert - nyilván egy derék vasutas jóvoltából - nyilvánosságra került egy titkos belső utasítása, miszerint a Bajnai-kormány által halálra ítélt Komárom- Székesfehérvár vonal közepén lévő, több mint 150 éves Kisbér állomáson szedjék fel a berendezéseket, ezzel megakadályozva, hogy valaki majd valamikor orvul újraindíthassa ezen a pályaszakaszon a vasúti közlekedést.

Ő jelenleg, idézem: "a MÁV Zrt. infrastruktúra általános vezérigazgató-helyettese". Költségtérítéseivel, béren kívüli juttatásaival együtt kb 3-4 milliót visz haza havonta azóta is. Szűkebb szakmai körökben pedig nem is tagadja: ahogy lehetősége lesz, a "picsába bezáratja a szárnyvonalakat". Mint ahogy be akarta záratni a Siófok-Kaposvár vonalat is, csak az éppen Grúber Attila, a siófoki polgármester Balázs Árpád és a Somogy-megyei közgyűlés elnöke, Gelecsér Attila harcos fellépésének köszönhetően nem sikerült. Szóval sohasem fogom megérteni a politikát: hogy állhatnak le ezek az emberek Siófokon ünnepelni Mosoczival, különösen egy a vasút dicső múltját és reménybeli sikeres jövőjét szimbolizáló ünnepségen?

Az említett, 150 éves déli vasúti ünnepségek és a kiállítás fő attrakciója azonban nem a mindent és annak ellenkezőjét is túlélő Mosoczi volt, hanem az immáron a Fidesz-kormány által, elvben a tolvaj, korrupt vasúti vezetők megfékezésével, a vasúti közelekedés fejlesztésével és vonzóbbá tételével megbízott elnök-vezérigazgató, Szarvas Ferenc volt, aki kegyetlen és megrázó őszinteséggel beszélt utazási szokásairól az egyik internetes portálnak:

"– Mivel jött Siófokra?"

"– Itt szálltam fel az ünnepi vonatra. Idáig autóval jöttem, mert ki akartam használni, hogy a hétvégét a szüleimnél tölthetem."

"– Mégpedig Siófokon. Gyakran látogat haza? S ha igen, ilyenkor sem vonattal jön?"

"– Bevallom, leginkább autóval. S bár szüleim viszonylag jó egészségnek örvendenek, gyakran meglátogatom őket. Ám mióta MÁV-vezérigazgató vagyok, néha álruhában fölülök egy-egy szerelvényre hogy megtapasztaljam, milyen szolgáltatást kap az átlagutazó."

Magyarra fordítva: Szarvas Ferenc, a MÁV elnök-vezérigazgatója szerint a vasút alkalmatlan arra, hogy egy fontos ember, akárcsak alkalmanként, akárcsak a gyorsabb, jobb vonalakon, akárcsak IC-ken utazva, megfelelő színvonalon jusson el célállomásához. Ebben tehát Szarvas Ferenc abszolút nem különbözik elődje, a hírhedt luxuskedvelő és magát munkaidőben is csupán a golfpályákon otthon érző, saját bevallása szerint vonaton utoljára - egyszer - gyermekkorában ülő Andrási Miklóstól.

Vagy éppen a még korábbi előd Heinczinger Istvántól, aki ellen - talán - előbb-utóbb megindul a büntetőeljárás a vasúttársaság jövedelmező tevékenységeinek haveri kft-kbe mentése, valamint a milliós tanácsadói szerződések miatt. Ilyenkor néhány kedves kommentelő azt szokta a szememre vetni, hogy én bizonyosan rettentő irigy vagyok, mert nem kapok nagy fizetést és cégautót. (Egyébként ezt nem tudom, miből gondolják... :)

Mindenesetre most szeretném előre elvenni az élét ezeknek a véleményeknek és leszögezem: nem tartom bajnak, hogy egy ekkora állami cég vezérének van egy szép szolgálati autója. Viszont feltenném a kérdést: hivatali ügyben hova tud egy MÁV-vezér autóval menni? A budapesti irodája pályaudvar közelében van. Ha vidékre kell mennie tárgyalni, valószínűleg vasúti objektumokba megy, azok pedig minden nagyvárosban a pályaudvarok közvetlen közelében vannak. Ha az anyukáját látogatja, miért használ cégautót, miért a mi adónkból teszi? Nem érzi stílustalannak, hogy az egyik legfontosabb magyar vasútpálya 150 éves évfordulóján sem képes végigutazni egy-két órát egy kellemes és kényelmes békebeli nosztalgiaszerelvénnyel, hogy esetleg menet közben elbeszélgessen a munkatársaival? Nem érzi fontosnak, hogy legalább heti egy-két alkalommal, úgy állítsa - bocsánat: állíttassa - össze a programját, hogy egy-egy IC-t vagy más minőségibb vonatot útba ejtsen? És egyúttal elmondhassa: bizonyos vonalakon, bizonyos városokban igenis már ma is korrekt alternatíva a vasút, különösen, ha úticélunk a vasútállomások közelében van?

Nem érzi azt, hogy mennyire káros és szar üzenet a vasútnak, hogy a cég első számú vezetője elmagyarázza, miért nem veszi igénybe szinte soha a szolgáltatását, miközben arról papol, hogy hamarosan eljön a vasút reneszánsza? Sajnos úgy tűnik, a magyar vasút Szarvas Ferenccel sincsen kisegítve. Kinevezése csak egyvalakinek okozhat felhőtlen örömet, és az nem más, mint az anyukája, akit - egyébként helyesen - gyakran látogat.