A megsárgult fekete-fehér fotó két év híján száz éve készült: a legendás amerikai autógyáros, Henry Ford egyik barátja, a feltaláló Fred Allison üli meg büszkén a kísérleti elektromos kocsit. Arról, hogy az ezt követő egy évszázadban miért tűntek el szinte nyomtalanul - nem csak a Fordnál, de a világ össze autógyártójnál szinte egyszerre - a villanyautók, nos, arra mindenkinek van egy saját (összeesküvés)elmélete - és valószínűleg ezek mindegyikében nagyon sok az igazság.

Ami viszont bizonyos: majdnem pontosan száz évvel Fordnak a képen látható elektromos prototípusa után a Fordhoz is újra megérkeznek az elektromos autók: az első a Tranzit Connect Electric, amely lényegében már készen áll a szériagyártásra, és Németország nagyvárosaiban, valamint a Norvég Posta szolgálatában nap mint nap kitűnően teljesít. Aachenben, a Ford európai fejlesztési központjában nekünk is volt lehetőségünk kipróbálni: egy igazán sallangmentes, praktikus elektromos autó, amely kímélő használat esetén - magyarán nem a céges autóval megszokott kíméletlen és eszetlen gyorsítások, előzgetések mellett - bőven száz kilométer felett képes teljesíteni egy feltöltésre.

De legjobban nem is maga az autó tetszett, hanem a Ford világos, tudatos és racionális hozzáállása az elektromos autózáshoz: náluk nincs "e-mobiliti", "e-communiti", nem követelik a buszsávok használatát és egyéb - sajnos itthon egyre gyakoribb - marhaságokat leendő villanyautóiknak. Peter Schmitz doktor, az európai elektromos fejlesztésekért felelős - szintén a képen látható - fiatal mérnök ezzel szemben tök világosan fogalmazott: a felmérések szerint a gépkocsihasználók 90 százaléka naponta átlagosan száz kilométernél kevesebbet autózik. Vagyis olyan elektromos autóknak van létjogosultsága, amely - kis ráhagyással - ezt a száz kilométert teljesíteni tudja.

Ők pedig - hamarosan - ilyen autókat fognak kínálni. Egyelőre a Tranzit Connect Electricet, amely Magyarországon sajnos még nem kapható/bérelhető/kipróbálható, de a hazai Ford vezetőitől azt a tájékoztatást kaptam, hogy igény és érdeklődés esetén szívesen segítenek itthoni cégeknek, közintézményeknek a kipróbálásban, tesztelésben, beszerzésben. Fontos információ, hogy a németországi mintavárosokban - élükön a Ford főhadiszállásának számító, a római, középkori hagyományaira és jelenére egyaránt büszke Kölnnel - dolgozó elektromos Tranzit Connectek személy- és teherszállító változatban egyaránt léteznek.

Ez sok minden más mellett azért is fontos, mert így lehetőség van a legkülönbözőbb köz- és karitatív feladatok ellátásában is kipróbálni az első nagyszériás villany Fordokat, tehát a postai szolgáltatástól a betegszállításon át a közszolgáltatási szervizautókig, a legkülönbözőbb távolságokon, utakon és áruk/emberek szállítása mellett kell helytállniuk az egyenfehér városi villanyjárműveknek.

A hivatalosan bejelentett program szerint jövőre érkezik a tisztán elektromos Focus, amely azért tűnik különösen szimpatikusnak, mert a Ford láthatóan nem egy teljesen indokolatlan, új, gnóm formát akar a villanyautópiacra erőltetni, hanem a hagyományos, megszokott és sokak által megszeretett kompakt kategóriás sikerautójukat akarják - helyesen - átmenteni a villanykorszakba.

Ezzel nagyjából párhuzamosan érkezik a C-Max hibrid, majd konnektoros változata, ezt követően pedig - meg nem erősített, de biztos forrásaim szerint - 2013 tájékán a majdani új Mondeo készül el hibrid hajtáslánccal. Szóval igazán nem lehet tehát azt állítani, hogy a Ford valami forradalmi zsenilitással akarna villantani a következő években a kialakuló villanyautó (világ)piacon. Ellenben, amit terveznek, abban van racionalitás és életszerűség, ráadásul el lehet hinni nekik, hogy amit célul kitűztek - 2020-ra 20 százalék körüli villanyautó-eladási részarány - az akár meg is valósulhat.

De legjobban nekem mégis a már elkészült Tranzit Connect Electric tetszik. Az, hogy nem valami süket dumával társított trendi faszsággal, hanem egy univerzális munkaautóval nyitják villanyprogramjukat. Egy olyan autóval, amelynek előnyeit nem nagyon kell részletezni, csupán annyit érdemes megjegyezni: mindezek az elektromos változatnál is megmaradtak. Sajnos, egy fontos - itt a Noemisszión oly sokat feszegetett problémára - egyelőre a Ford sem kínál megnyugtató megoldást: arra, hogy az elektromos autóknak - köztük elsőként például ezeknek a Tranzit Connect Electriceknek - a várható gyors elterjedése nyomán honnan és milyen környezetet kímélő módszerrel lehet áramhoz jutni.

Különösen Németországban izgalmas kérdés, ahol a kormány végre meghozta azt a bátor döntést, hogy 2020-ig bezárja atomerőműveit...

Szóval csak arra akarnék kilyukadni, hogy az elektromos autók gyártóinak kutya kötelességük lenne és lesz a jövőben a nap- és szélenergia források fejlesztésének, hatékonyság növelésének, a városi park-green rendszerek kiépítésének az anyagi-erkölcsi támogatása. Szebb, tisztább jövőt ugyanis csak ezekkel együtt hozhat a villanyautózás. Ha nem így teszünk, száz év múlva, valamikor 2111 körül ismét csak elgondolkodva fogjuk nézegetni a Ford száz évvel azelőtti elektromos autóját, a Tranzit Connect Electricet, és arról fogunk összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy az elmúlt száz évben, a jó kezdet után, mit, hol és miért szúrtunk el...