Polgárjogot nyert Magyarországon a két- és négykerekű természetpusztítás. Qaudozás, terepmotorozás természetvédelmi területeken, pihenőerdőkben, réteken és lényegében bárhol, ahol bárkinek kedve szottyan. Illegális, offroad összejövetelek országszerte, spontán gyorsulási versenyek, jetskizés szinte mindenhol, ahol víz van. Az eredmény: zaj, bűz, gázolás, anyázás. És börtön. Persze csak azoknak, akik végső elkeseredésükben végül törvénytelenül próbálják megállítani a természet pusztítását, a nyugalom tönkretételét.

És bár velük is együttérzek, világossá kell tennünk: semmiképpen sem támogathatunk törvénytelen, a természetpusztítók testi épségét veszélyeztető módszereket a megfékezésükre. Tenni viszont muszáj lenne valamit. Éppen ezért, gondoltam, megkeresek egy ügyvédet, aki közérthetően elmondja: hatékonyan, de a törvények feltétlen és szigorú tiszteletben tartása mellett mit tehetünk a két- és négykerekű, vízen és szárazföldön gátlástalanul pusztító - ráadásul általában még agresszíven is viselkedő - tahó polgártársainkkal szemben.

Annyi bizonyos: jól beletrafáltam. Az interneten találtam rá Dr. Sebesi Csaba ügyvédre, aki önkéntesként, állatvédelmi ügyekben segít civil szervezeteket. Gondoltam, ő lesz az én emberem. Aki ugyanis állatvédő, az nyilván természet- és környezetvédő is, ráadásul bizonyosan utálja a quadokat, jetskiket, terepjárókat és krosszmotorokat.

Tévedtem. Sebesi doktor majdnem az összes felsorolt "sporttevékenységnek" hódol - legalábbis alkalomszerűen. Mindegy. De legalább megkérdeztem:

- Nem érzi végtelen tahóságnak az emberek, állatok nyugalmát megzavarva quadozni, jetskizni, offroadozni vagy krosszmotorozni, miközben úgyis olyan kevés nyugodt és tiszta szeglete maradt a világnak?

- A tahóság ugye nem éppen jogi kategória, persze értem a kérdést, de mielőtt válaszolnék visszakérdeznék: nem tahóság szemetelni, csikket eldobálni, feleslegesen járatni egy jármű motorját olyan helyen, ahol az másokat zavar? Nem tahóság este tíz után zenét dübörögtetni? Szóval megszámolhatatlanul sok olyan tevékenységet tudnék felsoroli, amely tahóságnak minősül, feltéve, ha akkor, ott és úgy csináljuk, ahogy nem illik - vagy éppen ahogy törvénybe ütközik. Én például mindig elviszem a szelektív hulladékgyűjtőbe az irodából a szemetet, és még azt se nézem szívesen, ahogy mások összeöntik, amikor abszolút nem lenne túlzott fáradtság senki számára elmenni vele a szelektív gyűjtőig. Valahogy így vagyok a felsorolt technikai sportokkal is. Évi néhány alkalommal szívesen elmegyek jetskizni, vagy akár egy terepjárót is kipróbálok élesebb helyzetben. Viszont barátaimmal együtt mindig nagyon figyelünk arra, hol és mikor tesszük mindezt. Úgy gondolom, ennél a pontnál van minden: a jog úgy fogalmaz, hogy "kötelesek vagyunk a dolgaink használata során tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavarnánk." Magyarán: nem hiszem, hogy bárkinek felróható lenne, akár erkölcsi értelemben is, ha egy kijelölt quadpályára kijár motorozni, vagy egy jetskizésre kijelölt területen használja a járművét. Úgy gondolom, kultúrember először tájékozódik a lehetőségekről, majd utána indul útnak a technikai sportok űzésére. A Dunán például elég sok helyen, a Tiszán kevesebb, a Kőrösökön viszont nagyon kevés szakaszon engedélyezett a jetski. Ugyanígy bármely országrészben találunk kijelölt motocross pályákat, de ma már terepjárók számára kijelölt helyek is léteznek. Meggyőződésem, hogy a konfliktusok kilencven százaléka nem általában a quadozók, crossozók, terepjárósok, jetskizők miatt van, hanem az e tevékenységeket tiltott helyen és/vagy időben végzőkkel. Egyébként a rendes és kulturált sportemberek emelik fel általában legelőbb a szavukat a törvényszegők ellen, hiszen nekik elemi érdekük, hogy ne alakuljon ki a kérdésében megfogalmazott súlyos ellenszenv.

- Rendben, értettem: jetskizni, terepjárózni, quadozni, motocrossozni alapvető emberi jog. De mi van eközben a tiszta környezethez, a pihenéshez való legalább ilyen fontos jogokkal?

- Ha valaki tiltott helyen, időben űzi e sportokat és az valakit zavar, vérmérséklete szerint értesítheti a rendőrséget vagy levélben fordulhat az illetékes jegyzőhöz, természetvédelmi hatósághoz. Nem akarnám ez alkalomból a szakmánkat reklámozni, de aki úgy érzi, egy ilyen probléma esetén fogadhat jogi képviselőt, aki talán hatékonyabban, szakszerűbben és eredményesebben tud eljárni, majd szabálysértési vagy büntetőeljárás indulása esetén sértetti képviselőként végigviheti az ügyet. Akinek van lehetősége, talán érdemes is egy képzett jogász bevonásával megoldani egy ilyen jellegű problémát, hiszen általában kevesebb indulattal és gyorsabb, hatékonyabb eredménnyel zárulhat. Természetesen nemcsak a nyugalmunk, de a természet vélt vagy valós károsítása esetén is eljárás indulhat, tehát egyáltalán nem feltétel az, hogy minket személyesen is érjen sérelem.

- És mi van akkor, ha nem mellettem, nem a közelben lévő természetvédelmi területen, hanem a saját elkerítetlen földemen zajlik a hétvégi spontán offroad fesztivál?

- Ez minimum birtokháborítás. Akkor is, ha mondjuk egy erdő szélén lévő mezőről senki nem tudja és semmi nem jelzi, hogy az magánterület. Természetesen - ahogy a jog fogalmaz - ha menthető okból nem vagyunk tisztában azzal, hogy magánterületen járunk, egészen más súlyú eset, mint amikor már többször ránkszóltak, ki van táblázva, hogy ez a terület valakié, mi pedig mégis ott extrémsportolunk.

- Ez mind szép és jó, de mi van akkor, amikor a terepjárós, quados, motoros közli a zaj, por, benzingőz és természetpusztítás miatt reklamáló tulajdonossal: "ha sokat ugatsz, meg leszel baszva"?

- Ezesetben a magánlaksértés, a természetkárosítás mellett e jogellenes fenyegetés miatt zsarolás, de akár garázdaság, esetleg csoportos garázdaság miatt is büntetőeljárás indulhat. Ilyesmiért halmazatban akár letöltendő börtönbüntetést is kiszabhatnak.

- És miért nem kap soha senki ilyesmiért akár felfüggesztettet sem?

- Azt, hogy soha senki, nem merném állítani, ahhoz ismerni kéne az összes ide vonatkozó ítéletet. Az pedig, hogy miért indul ilyesmikért viszonylag ritkán büntetőeljárás, annak egyszerű és sajnálatos oka van: a sértettek - tisztelet a kivételnek - sokkal előbb hajlamosak viszontfenyegetni, önbíráskodni vagy más BTK-ba ütköző retorziót alkalmazni, minthogy fénykép- vagy filmfelvétellel felvértezve konzekvensen végigcsinálnák (esetleg csináltatnák egy joghoz értővel) az eljárást. Pedig higgyék el: igazi megnyugvást nem egy viszontpofon, hanem egy szigorú jogerős ítélet adhat, amely sokkal hatékonyabban elveheti a kedvét az Ön által tahónak nevezett elkövetőknek az újabb jogsértésektől.