Miközben egész Európában reneszánszukat élik a meditatív, gyalogos zarándoklatok, és itthon is újjáéledtek a korábbi hosszútávú, ország- vagy régiókerülő gyalogtúrák szép hagyományai, az átlagember egyre kevesebbet gyalogol. Most éppen az Osztrák Közlekedési Klub készített felmérés Ausztria lakóinak gyaloglási szokásairól és mértékéről, és kiderült: náluk is kifejezetten romló a tendencia, hiszen egyre rövidebb utakat is autóval vagy legalábbis valamifajta segédeszközzel teszünk meg.

Az El Camino menő, a szomszédba átsétálni meg smafu? Hol itt a logika?

Logika valószínűleg nincsen a dologban, de racionális okok mindenképpen szerepet játszanak ebben a szó minden értelmében egészségtelen és sajnálatos tendenciában. Ha jól belegondolunk, szinte kivétel nélkül minden járművel kapcsolatos reklám (a rollertől a terepjárón át a magánrepülőig) valamilyen módon a gyaloglás mesterséges kiváltását propagálja. Másrészt szép lassan, sunyin nagyon sok helyről egyszerűen eltüntetik a kulturált gyalogláshoz szükséges infrastruktúrát és hangulatot.

Olyan út mellett, ahol iszonyú nagy az autóforgalom, a zaj, a por, a bűz és még járda sincs, vagy csak nagyon keskeny, amit elállnak az autók, kinek van kedve gyalogolni? Ahol kilométerenek keresztül nincsen egy zebra, ahol legálisan és viszonylag biztonságosan átjutthatnánk az egyik oldalról a másikra, ott ki indul el gyalog? Ráadásul a gyaloglás társadalmi megítélése is a béka segge alatt van. Aki azt mondja, gyalog jött, azt rögtön, rutinból csóró lúzernek nézik. Még csak azt sem mondják, hogy trendi, mint azokra, akik bringáznak, rollereznek.

A kocsival járó "menők" pedig gyakran egyenesen kétségbeesett képet vágnak arra, aki bevallja: gyalogol. Szóval ezerféle társadalmi, forgalomtechnikai ok akadályozza, hogy a legtermészetesebb, legegészségesebb és legősibb közlekedési módot, a gyaloglást válasszuk. Az pedig sajnos megtévesztő látszat csupán, hogy a nagyvárosok belvárosaiban azért ma már egyre gyakoribbak az autómentes sétálózónák. A városok ugyanis nem ezekből állnak, hanem gyakran százszor nagyobb, gyaloglásra tökéletesen alkalmatlan területekből.

(Utoljára Kádár János mondta azt, hogy a gyalogosok pártján áll, viszont egyrészt már ő is hazudott, másrészt igen véreskezű gyilkos volt, úgyhogy őt, ha lehet, nem sírnám vissza. Mostanában Gyurcsánynéről lehet tudni, hogy nordic walkingozik, Hagyó végigjárta az El Caminót és a Szent István-túrát, de ez engem egy kicsit sem nyugtat meg a gyaloglás jövőjét illetően.)

Ma a politikusok döntő többsége nem is titkolja, hogy totálisan leszarja, lenézi a gyaloglást. Sőt, talán már nem is értik, pontosan mit jelent az a mindennapokban. Ma magyar politikus - tisztelet a kivételnek - legfeljebb választási kampányok idején és/vagy (pártállástól függően) vallási- és sportesemények kapcsán gyalogol. Viszont talán lesz egyszer Magyarországon olyan döntéshozó, aki (amellett, hogy nem lop, nem csal, nem hazudik) látványos - és egyébként nagyon szimpatikus - zarándok- és túrautak helyett/mellett a magyar nagyvárosokat is meghódítaná néha gyalogosan. Mert ez lassan az El Caminónál is nagyobb kihívás.