Rossz nyelvek szerint a Fiat Nápoly melletti, pomogliánói gyárának - amely néhány hete már sorozatban gyártja az új Pandákat - megújulása nem a cég pénzén, hanem száz százalékban az olasz adófizetők befizetéseiből történt. Nos, ha ez így van - valamelyest ismerve az itáliai, még az itthoniakhoz képest is elborzasztó korrupciós viszonyokat - azt kell mondanom: a lehető legjobb helyre kerültek uniós honfitársaink adóeurói. Megújult belőlük egy autógyár, amely várhatóan - hirdetve az olasz dizájn és stílus diadalát, valamint a remek kisautós hagyományokat - Európa egyik 2012-es kedvenc kis járművét termeli majd. (A gyárra költött közpénzt pedig legalább nem tudták elkurvázni, elkokainozni és elhelikopterezni az olasz honatyák.)
Abból a szempontból talán még az úgynevezett válság is jót tehet a Panda érkezésének, hogy az emberek józanabbik, környezettudatosabb részének többsége ma már újra praktikus, takarékos, dizájnos kisautóban (is) gondolkodik. Nos, ha van ilyen autó, az az új Panda lesz - mellesleg a mostani is az, és az előző is az volt. Olaszos temperamentumot, svájci precizitást és igazán szimpatikus, környezetbarát megoldásokat egyaránt felvonultat a Panda-gyár, ahol elektromos Piaggio Porterekkel oldották meg a belső áruszállítást, igazán komoly minőségbiztosítási rendszert alakítottak ki, és még egy kedves fekete macska is él a gyár területén (érdekes módon ott ez nem zavar senkit, sőt imádják és etetik őt a munkások).
Az ezer köbcenti alatti kéthengeres, turbómentes twin-air motor az új Pandában debütál, és szigorúan csak azoknak való, akik nemcsak egy környezettudatos járművet szeretnének, de hajlandóak ennek szellemében megváltoztatni vezetési szokásaikat is. De lesz turbós twin-air és persze 1.3-as JTD-is, az év második felétől pedig érkezik az új 4X4-es Panda, amely mindazok számára jelenthet majd nagyszerű meoldást, akik nem faszhosszabbítóként vásárolnak terepjárót.
Szóval, jók az esélyei annak, hogy 2012 akár a Panda éve lehessen, és ha így lesz, a kisautó harmadik generációjának népszerűsége nyilván nem egy évig tart majd, hanem hosszabb távon válhat újra Európa kedvencévé. Ha mégsem így lesz... ha esetleg újra sztrájkok és egyéb szakszervezeti dzseemborik nehezítik a gyártást? Nos, Sergio Marchione, a Fiat nagyhatalmú, sokak által gyűlölt, de még többek körében rendkívüli tiszteletnek örvendő ura szerint akkor az olasz Fiatnak mint olyannak, lényegében vége.
Akkor ő, ahogy fogalmazott, csinál a Fiat-Chrysler csoportból egy olyan multit, amelynek - szégyenszemre - immáron nem sok köze lesz Olaszországhoz. Természetesen engem olasz nemzeti érzések nem fűtenek, de valami mégis azt mondatja velem, hogy tiszta szívemből drukkolok az olasz Panda sikerének. Az ugyanis egyúttal a környezetbarátabb autózás térhódítását, és egy fontos, szép európai nemzeti gépjárműipari hagyomány megmaradását-megújulását is jelentené. Szóval 2012-ben a Pandán a világ szeme, Európa szimpátiája, Olaszország büszkesége és - legalábbis turbómentes twin-air változatán - a környezetvédők voksa is.
