Amilyen nyögvenyelősen (sem) akar elindulni a villanyautók forgalmazása, olyan bátran és dinamikusan vállalja be néhány gyártó az ezer köbcenti alatti, kevesebb mint négy hengeres, kíméletes vezetési stílus mellett kifejezetten alacsony károsanyag-kibocsátású, viszont teljes értékű autók gyártását, forgalmazását, népszerűsítését. Ma, a realitások figyelembe vételével, egy ilyen - ezer köbcenti alatti - benzines autó talán a legzöldebb választás, új autó vásárlása esetén.
Vegyük példaként a napokban bemutatott Renault Clio Grandtourt, amely négy személy és csomagjai számára biztosít kényelmes utazási lehetőséget akár hosszú távon is, miközben városban, egy ember közlekedése esetén is viszonylag alacsony a fajlagos károsanyag-kibocsátása. Soroljam az alapáron hozzá járó extrákat?
4 légzsák, motoros állítású külső tükörpár, négy irányban állítható kormány, magasságállítós vezetőülés, távirányítós központi zár, légkondi, esp, kormányról kezelhető audiórendszer, osztottan dönthető hátsó üléstámla, fedélzeti számítógép, ledes nappali világítás, bluetooth telefonkihangosítás, térképes navigáció, tempomat.
Hankiss Elemér kissé sértő, de találó kifejezésével élve: ez maga a megvalósult proletár reneszánsz. Hiszen - továbbra is Hankiss hasonlatánál maradva - ma egy átlagember a százszoros, ezerszeres luxust élheti át egy ilyen Clio Grandtour méretű átlagautóval utazva, mint a XVI. század hírhedt és egyik leggazdagabb nagyasszonya, Medici Katalin valamelyik Firenze és Blois közötti grandtourján.
Az ilyen és ehhez hasonló, kifejezetten jól felszerelt, kényelmes családi autókat (említsük meg a nem kevésbé környezetbarát konkurenseket is: Fiesta 1.0 ecoboost, Punto twin-air) azonban a közvélemény és a szaksajtó is rendszeresen le lekisautózza, le második-, meg harmadikautózzák, a szerencsétlen presztízs-konzumidiótává züllesztett vásárlóknak ezzel azt sugallva: ha ilyet veszel, azzal nincs ám még megoldva a család autóproblémája. Emellé azért kell még valami nagyobb is.
Szóval hiába gyártanak viszonylag takarékos, környezetkímélő és - nyugodtan kimondhatjuk - kifejezett luxusigényeket is kielégítő autókat, addig, amíg mi ezeket csak valami szükségmegoldásnak, kompromisszumnak, kiegészítőnek tekintjük. Amíg több luxusra vágyunk egy Clio Grandtour - vagy éppen a nem kevésbé kényelmes konkurensei - által nyújtott színvonalnál, nos, addig esélytelen ökológiailag legalább ésszerű motorizációról is beszélni. Arról nem is beszélve, hogy a Clio Grandtour és kategóriatársai is csak akkor lehetnek környezetvédelmi szempontból legalább korrekt megoldások, ha azokkal takarékosan közlekednénk és így megkímélve őket, 3-5-7 évente nem cserélgetnénk őket.
A takarékos környezetvédő és a pazarló környezetpusztító egyaránt bennünk él mint lehetőség. Az, hogy melyikké válunk, nem az autógyárak, hanem a mi döntésünk.
