Hiába a felfokozott médiaérdeklődés, úgy tűnik, mégsem figyeltünk oda eléggé annak a három akasztanivaló véglénynek a Kaposvári Törvényszéken zajló tárgyalására, akik elképesztő embertelenséggel kínoztak halálra egy tizenegy éves kisfiút, Szita Bencét.

A bíróságon közülük kettő összevissza hazudozik, a harmadik viszont sokkolóan őszinte: a maga primitív módján, de részletesen elmeséli, mit, hogyan csináltak. Valahogy úgy fogalmazott, hogy amikor már megásták a kisfiú sírját, bele is dobták, de még élt, és valamilyen szerszámmal elkezdték ütni-vágni, hogy végre meghaljon, ő pedig úgy sírt, mint egy őzike. Nyilván nem véletlen a hasonlat, hiszen a kisfiú meggyilkolása előtt sokszor, ha nem sok százszor hallotta már, hogyan sír egy őzike, amikor haláltusáját vívja, miközben szétverik a fejét egy szerszámmal.

A legborzalmasabb egyébként az, hogy ha kivennénk a történetből a bestiálisan meggyilkolt kisfiút, és csak arról mesélne ez az alak, hogy miként vert halálra egy őzikét, nemhogy megdöbbenés, de egyesekben talán még helyeslés is megfogalmazódna.

Szóval nem a trafikmutyi, meg Orbán, Gyurcsány és társai jelentik itt az igazi, mély botrányt, hanem az a rettenetes, általános morális-emberi mélység és kegyetlenségkultusz, amelybe ez a mai magyar társadalom süllyedt. És amely mélység fel sem tűnik mindaddig, amíg őzike, kutya, macska, róka helyett, de ugyanolyan természetességgel éppen egy kisfiú életét veszik el.

Az egész a képmutatás általánossá és természetessé válásával kezdődött. Fekete István és Dargay Attila Vukjának országában iszonyatos kegyetlenséggel irtják az egyébként a mezőgazdaság szempontjából is hasznos, rágcsálópusztító rókákat. Az egyik szép papírra nyomtatott vadászati szennylap tavaszi száma egyenesen a teljes Magyarországin kiirtásukra tesz javaslatot.

Kincsem hazájában lovakat éheztetnek, kínoznak, istállókat gyújtanak fel, szúrnak le, és ezt az egészet legrosszabb esetben megússzák az elkövetők egy kamu pénzbírsággal vagy felfüggesztettel.

Csalogány Magyarországán senkinek nem tűnt fel, hogy ez öreg komcsi munkásőr lelövöldözi a macskákat. Csak akkor kaptuk fel a fejünket, amikor ugyanezzel a lendülettel kiirtotta a családját is.

A turulmadár hazájában a gazdák megmérgezik a kerecsensólymokat, réti sasokat és más, a nemzeti büszkeségünk részét (is) jelentő ragadozó madarakat, akiket egy megszállott orvos próbál megmenteni, gyógyítani a Hortobágyi Madárkórházban.

Kaán Károly hazájában kiirtják, felszámolják a rekreációs erdőket, kivágják az utak mentén és a mezőgazdasági táblák között jó okkal létesített erdősávokat, amelyek nemcsak az utazókat, a termést védték, de egy kis természetes élőhelyük is szolgáltak az ott lakó állatoknak.

Némán és bambán asszisztálunk a vadászmaffia kegyetlenkedéseihez: ha egy állat betéved az autópályára, azonnal ott terem egy vadász, aki - szigorúan törvényesen és rendőri biztosítás mellett - agyonlövi a nyomorultat. De éppen tegnap egy vaddisznót lőtt agyon egy rohadt vadász Budán, azzal sem törődve, hogy a környéken lakó gyerekek közül sokan megkedvelték az emberekhez már hozzászokott kedves állatot.

Közben nemzetieskedünk, hagyományőrzősködünk, ajnározzuk az igaz magyar gazdákat, akik évek óta fedezik és bújtatják a védett madarak rohadt mérgezőit, akik hallgatnak, mint szar a fűben, amikor a hóátfúvások betemetik az utakat a mezőgazdaság érdekében kivágott fasorok hiánya miatt.

Amit a kaposvári kisfiú, Szita Bence gyilkosai a kisfiú meggyilkolásán kívül rendszeresen tettek - orvvadászat, állatkínzás stb. -, az ma teljesen elfogadott a magyar társadalomban. Ugyanúgy, mint madarak, kutyák, macskák mérgezése, kínhalála. Aztán, amikor ugyanezzel a mocskos szadizmussal - az állatok után - éppen egy kisfiú ellen fordulnak, akkor gyertyákat gyújtunk, megdöbbenünk, gyászolunk. De továbbra sem tesszük fel a kérdést: hányan vannak olyanok a környezetünkben, akik egy őzikét (lovat, macskát, kutyát, fát) bármikor brutális kegyetlenséggel elpusztítanak, egy istállót felgyújtanak vagy egy kóbor állatot megmérgeznek, felakasztanak.
Szegény kis Vuk jogosan rettegett a dölyfös, vadászpuskás simabőrűektől.