Ha van ember, a földgolyón, aki megőrizte bennem azt a reményt, hogy egy globális menedzser nem feltétlenül improduktív,valódi teljesítmény nélkül eurómilliókat bezsebelő, pazarló-kurvázó-kokainozó, csaló-tolvaj gazember, az a példa Carlos Ghosné.
Ha van példa, ami megmutatja, hogy egy multinacionális mamutbirodalom fejének óriási juttatásokkal, hatalommal és előjogokkal járó pozíciója, párosulhat kreativitással, értékteremtéssel és jövő iránti felelősségtudattal is, nos, az a példa is Carlos Ghosné.
Ha van élettörténet, amely valódi értelmet és pozitív tartalmat adhat a mostanában oly sokat emlegetett és leginkább csak a nemzeti hagyományok gyalázására, provokálására használt multikulturalizmus kifejezésnek, akkor az Carlos Ghosn élete és munkája.
Nevezik cost killernek, "Mr. Fix It"-nek, ami bizonyosan mind igaz, de valójában nem érinti ennek az embernek a lényegét. Brutálisan költséget csökkenteni, embereket kirugdosni, gyárakat bezárni, értékpapírokat és részvénypaketteket tologatni, adni-venni sokat tudnak - évi dollármilliókért. És sokan tudnak még brandépítésről, marketingkommunkációról tudományos hangulatú marhaságokat meggyőzően előadni. Konferenciákon villogni, gyáravatásokon kamumosolyogni, likviditásmenedzsmentről elmélkedni, köz- és részvényespénzen dőzsölni, igazgatótanácsi üléseken színészkedni és drága különc szokásokkal figyelmet felkelteni.
Ilyen emberekből világszerte sok tízezer van - valószínűleg éppen ők azok, akik a világ nyomorának nagy részéért felelősek.
Carlos Ghosn köztük él, de abszolút nem közülük való. Amióta ez az egyébként tök átlagos külsejű libanoni-brazil-francia származású üzletember átvette a Nissan-Renault csoport irányítását, valami egészen különös dolog történt. A Nissan nissanos karaktert kapott, a Renault renault-sat, a Dacia pedig a világ egyik legnagyobb autóipari sikertörténeteként főnixmadárként feltámadt.
Ghosn nem akart franciákat faragni a japánokból, románokat a marokkóiakból, és megértette azt is, mitől volt vonzó és szerethető annak idején egész Európában a Renault. Meghirdette a zeró emisszió koncepcióját, amelynek nyomán ma a Nissan Leaf a világ legnépszerűbb villanyautója, a Renault Kangoo electric pedig ugyanez kisáruszállítóban. Meg merte terveztetni és piacra merte dobni a Renault Twizyt, ezt a kétszemélyes, négykerekű, fedett kis villanymopedet. Amelyen először megdöbbentek, aztán kinevették, mára viszont 50-60 darabos flottákat rendelnek belőle autókölcsönzők, városi közterület-felügyeletek és rendőrségek. Most meg elkészítették kisáruszállító-változatát is, amely vélhetően a városi futárszolgálatok és ételkiszállítók zöld kedvencévé válhat.
Apropó zöld. Ghosn megértette, hogy a zéro emisszió akkor teljes, ha nemcsak az autó mögött, de a villanytöltő vezetékének másik végén is a lehető legminimálisabb szennyezőanyag kerül a földbe-vízbe-levegőbe. Ezért aztán szélkerék- és napelemüzemeket, fejlesztő központokat vásárolt, és kitalált egy szisztémát arra, hogy a Leafek elhasználódott és gyorstöltéshez már nem alkalmas aksijait úgynevezett második hasznosításként miként lehetne megújuló forrásból származó áram tárolására használni.
Egyébként meg rengeteg népszerű és takarékos autóval segített abban, hogy legalább a szükségeshez közeli mértékre csökkenjen a belső égésű motorok levegőszennyezése. A Nissan QashQai és a Dacia Duster, Európa két kedvenc terepjárója beéri az 1,5-ös DCI motorral, bebizonyítva, hogy a vásárlók számára szerencsére ma már nem kétezer felett kezdődik az élet.
A Twinrun koncepcióautóval képet kaphattunk a 2014-es Twingóról, amelyet a Smarttal együtt, immáron elektromos változatban is fejlesztenek. De Ghosn arra is képes volt, hogy egy igazán egyszerű kisáruszállító, a Nissan NV200 nyerje el a New York-i taxitendert, és világszerte olyan kultuszautóvá váljon, hogy ma már a trópusokon egyedi kialakítású és festésű kabrió kisbuszok készülnek belőle.
Kérdezhetnénk persze, hogy mindezekhez a fejlesztésekhez mennyi köze van személyesen Carlos Ghosnnak?
Nem tudom. Lehet, hogy nagyon kevés. Ha így van, még nagyobb zseni. Akkor ugyanis képes volt kreatív, a környezet védelmét szempontként szem előtt tartó globális, soknyelvű, különböző kultúrájú emberekből csapatot építeni - és óriási hatalma ellenére nem beleszólni a munkájukba. Politikusok közül is sokan tanulhatnának tőle.
