Elvárhatóan stílszerű lett volna a Fordtól, ha plug-in hibrid és elektromos autóit olyan helyen mutatja be a nyilvánosságnak, ahol megvan a lehetőség a napelemes töltésre. Ez esetben ki lehetett volna jelenteni, hogy itt állunk a zeróhoz nagyon közeli emissziós motorizációhoz.

Nem így tettek: a frankfurti repülőtér villanyautós infrastruktúrával egyébként nagyon jól felszerelt, de valószínűleg zöldenergiát még mutatóban sem látott luxusparkolójából elindulva lehetett tenni egy kört a városban - és a jövőben.

A Ford Focus electric, tehát a Ford első tisztán villanyhajtású, szériagyártású autója semmifajta különleges élményt nem ad. Éppen ez benne a fantasztikus. Úgy közlekedhet vele az ember, mint egy átlagosan jól felszerelt, kényelmes, csak kissé feltűnően nyomatékos kompakttal. A motortérből jövő csend annyira tökéletes, hogy szinte zavaróan zajosnak hallhatjuk a kerekek gördülését, ami persze abszolúte nem hangosabb, mint a belsőégésű motorral szerelt autókéban, csak éppen a hanghiány felerősít minden apró zajt.

Mivel ez az abszolúte szériaérett villanyautó hang híján és az említett nyomatéktöbblettől eltekintve pont olyan, min egy benzines, vezetése közben könnyen elkalandozik a környezetvédelem iránt elkötelezett ember figyelme Frankfurt belvárosában. A motorizációját, gazdasági potenciálját és - agglomerációjával együtt - népességét tekintve Budapestnél nagyobb város belvárosa nyugodt, csendes, tiszta. A Majna partján a Budapesten megszokott autóutak helyett sétány, bicikliút, park, kávézók.

Igaz választási kampányidőszak révén most debil és/vagy oligofrén arcú jobb- és baloldali politikusok rémként mosolygó portréival van tele a város, de azért a plakátok között vannak tanulságosak is. A frankfurti repülőtér zaja és - a környező erdők rovására - szűnni nem akaró területigénye ellen agitálnak zöldek és civilek, ami csak megerősíti azt az érzésemet, hogy a Ford villanyautóját nem a frankfurti repülőtéren kellett volna bemutatni.

Különösen azért nem, mert a Ford joggal büszke arra, hogy villanyautós fejlesztéseiben zöldenergiát termelő német áramcégek, napenergia-vállalatok és a motorizációt értelmes keretek közé szorítani szándékozó német nagyvárosok a partnerei - például a márka német fellegvára, Köln. 

A Focus electric-kel egyébként nyugodt vezetési stílus esetén akár 150 kilométert is meg lehet tenni egy feltöltéssel. Idiótán-tahón közlekedve viszont ez az érték lemehet akár 60-70-re is. Még egy szimpatikus vonása tehát a villanyautóknak: (egyelőre) idiótáknak-tahóknak nem való. A Focus electric ezért egyelőre bizonyosan nem lesz a magyar mindennapok része.

Mindez azonban már nem mondható el a C-Max energyről, a hamarosan hazánkba is megérkező egyterű plug-in hibridről, amely a jelenleg futó C-Max kissé tovább dizájnosított vonalvezetése mellett egy kétezres, Atkinson-rendszerű belsőégésű és egy villanymotort tartalmaz. Meg is kérdeztem, mi a fenének tesznek ekkora benzinmotort egy hibridbe, miközben éppen a Ford büszkélkedik azzal, hogy szinte nincs az a normális méretű jármű, amit ne vinne el kényelmesen és takarékosan - villanymotor nélkül is - az ezres Ecoboost háromhengeres benzinesük.

A válasz logikus, de azért elgondolkodtató - és abszolúte nem elfogadható: a Ford plug-in hibridek erre a közös platformra épülnek, így olyan benzinmotor kellett, ami Amerikában még nem túl kicsi, de Európában már nem túl nagy.

De a lényeg nem ez a C-Max plug-in hibrid esetében, hanem az, hogy tisztán elektromos üzemmódra állítva 40-50 kilométert kényelmesen el lehet villanyautózni vele, ami pont elegendő ahhoz, hogy legalább a belvárosokat megkímélhesse a szén-monoxidtól.