Egyre nagyobb divatnak, sőt, szinte trendinek számít a gazdasági és az autós szaksajtóban Európa-szerte fikázni és temetni a Fiatot. A komoly átalakulásokon, nem kicsi zűrökön átesett, és Sergio Marchionne személyében egy igen kompetens, hatékony, de meglehetősen hisztis, autoriter első számú vezetővel megáldott olasz márka ráadásul időről időre okot is ad a találgatásokra.
Legutóbb - és nem először - Marchionne maga adott muníciót a fanyalgóknak, ugyanis egyszerűen nem ment el a nemrégiben lezajlott Frankfurti Autószalonra, ahol komoly autógyár vezetőjeként megjelenni nemcsak protokolláris kötelezettség, de praktikusan is hasznos elfoglaltság, hiszen azon kevés alkalmak egyike, amikor a nagy márkák nagyfőnökei formálisan is személyesen egyeztetnek, konferenciáznak egymással.
Rögtön készen is volt a koncepció: Marchionne azért nem jelent meg Frankfurtban, mert nem volt érdemleges újdonságuk és nem akart szégyenkezni. Előbbi egyébként igaz is: inkább csak új motorokkal, felszereltségekkel, különleges kiadásokkal jelentkeztek a Fiat, az Alfa és a Lancia standjainál. De hát ez azért még nem a világ vége. (Kedvencem egyébként a képen látható Panda Polar edition volt.
Most a prémiumiránnyá pozicionált Alfa és az egyre durvábban Chrysleresedő Lancia jövőjével nem foglalkoznék részletesen, inkább csak a Noemisszió-kompatibilis, környezetbarát kisautókat nagy számban gyártó Fiat sorsáról osztanám meg a kedves olvasókkal magánvéleményemet. Ez pedig három pontban össze is foglalható:
1. A Fiat egy kicsivel sincsen nagyobb gondban, mint amekkorában az autóipar számos, egyébként minőségi szereplője: az új modellek híján a Volkswagen infúzióján döglődő Seat, a kínai Donfeng könnyen végzetessé váló ölelésébe tartó Peugeot-Citroen, vagy a műszakilag, környezetvédelmileg lassan vállalhatatlan és egyre inkább csak Chevrolet- és Buick-modellek variánsait árusító Opel. Sőt, a felsoroltaknál a Fiat sokkal kisebb bajban van.
2. Való igaz, hogy több modell (például a Punto és a Bravo) utódjának a fejlesztése csúszik vagy megtorpant a Fiatnál. Viszont van két olyan brandjük, amelynek értéke és népszerűsége lassan magának a Fiat névnek az értékével is vetekszik: ezek a Panda és az 500, amelyeknek a következő években több, jópofa továbbfejlesztése is várható: az 500 L emelt hasmagasságú szabadidős változata, az 500 négyajtós változata vagy a Panda vélhetően 500 X néven érkező kompakt SUV verziója. Ha ezek sikeresek lesznek, azt a kérdést legfeljebb az autótörténészek teszik majd fel, hogy miért nem született új Bravo.
A Panda és az 500 egyébként mindenkit ver: kategóriájukban népszerűbbek, mint a többiek együttvéve - pedig várakozáson felül jól teljesítenek a VW UP - SEAT Mii - Skoda Citigo és a Citroen C1 - Toyota Aygo - Peugeot 107 triók is a piacon. Ráadásul ez csak Európa: Dél-Amerikában még népszerűbbek a gyakran UNO alapokra épülő elnyűhetetlen helyi sztárok.
3. Talán az egész átalakítás egyszerűen arról szól, hogy a Fiat a jövőben újra "csak" azon a pályán versenyez majd, ahol a legjobb: a praktikus, trendi, divatos, strapabíró és szerethető kisautók piacán. És akkor még nem beszéltünk a Doblóról és a Fiorinóról, amelyek évek óta permanens etalonjai a kisáruszállítók világpiacának.
Szóval én dicsérni jöttem a Fiatot, nem temetni. Mert az az autógyártó, amelyik vonzó, takarékos és környezetbarát kisautókat gyárt, annak én drukkolok. Hiszen esélyt ad arra, hogy sokan átüljenek ilyenekbe, az esetleg szintén vonzó, vagy csak megszokott, de semmiképpen sem környezetbarát nagyautóikból.
