Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, de kezd számomra kissé tendenciózusnak tűnni a média folyamatos és tendenciózus Fiat-fikázása. Jómúltkor egy posztban már érintőleg elmélkedtem is e jelenség lehetséges okairól, és már ott is utaltam arra: nagyon nincs az rendjén, hogy az európai döntéshozókat maffiamódszerekkel befolyásoló Volkswagen-csoport, a környezetvédelmet látványosan leszaró GM-Opel vagy a praktikusan csőd szélén álló Peugeot-Citroen csoportról együttesen nem jelenik meg annyi negatív hír, mint szerencsétlen Fiatról.
Attól tartok, a Fiat termékei - amelyeknek köszönhetően a cég hosszú évek óta a világ legkörnyezetbarátabb és legkisebb széndioxid-kibocsátási átlagot produkáló gyártója - jó eséllyel szúrhatják azok szemét, akik mindenáron meg akarják a közvélemény és a döntéshozók előtt magyarázni, hogy képtelenség lesz betartani azokat az EU által előirányzott további károsanyag-kibocsátási határértékeket, amelyeket a Fiat számos járműve már ma is teljesít.
(Kicsit számomra analóg ez a szitu azzal, amikor a szél- és naperőművek kapcsán minden vélt vagy valós ellenérvet részletesen taglalnak, miközben az atomenergia esetében olyan alapvető kérdéseket nem válaszolnak meg, hogy mi lesz a több ezer évig sugárzó kiégett fűtőanyagokkal.)
A Fiattal szembeni kötözködés legújabb alanya a most piacra került Fiat 500 Living, az 500 L húsz centiméterrel meghosszabbított változata. Amelyről már előbb tudhattunk meg minden rosszat, minthogy egyáltalán élőben megláthattuk volna.
Sajnos, a fikázókat nagyban segítik a Fiat visszatérő hibái is: itt van például az említett 500 Living, amely tipikus esete annak, amikor egy nagyszerű autónak rossz, félreérthető, vagy ha úgy tetszik, félrevezető nevet adnak.
Maga, az 500, mint brand kiterjesztése eleve hibás volt, hiszen ezzel e bűvös számmal az autóiparban mindenki egy bájos, sármos, trendi kis autót vizionál, hosszú évtizedek óta. Az 500-at egy szerteágazó albranddé fejleszteni és ezen a néven egy komplett autócsaládot futtatni jelentős ballépés volt.
Az 500 L és a nála húsz centivel hosszabb (csomagterű) 500 Living ugyanis kifejezetten nem az 500 értékeit, hangulatát sugallja, hiába készültek az 500-ashoz hasonlóan bambán bájos első fényszóróik. Az 500 L és a Living klasszikusan a kis SUV kategória gyöngyszemei: magas üléspozíció, egyterűs-terepjárós megjelenés és értékek. Amit mindehhez a Fiat még hozzátett: óriási csomagtér és rendkívül takarékos kismotorválaszték, a 0,9-es benzines twin-airtól az 1,3-as multijetig, 100g/km körüli széndioxid-kibocsátással.
Hogy mi lett volna a jó név ezeknek az autóknak? Nem tudom. Esetleg fel lehetett volna eleveníteni a Multipla nevet vagy akár újítani egy zseniálisat és kitalálni valami, a Pandához hasonló kedves és vonzó hívószót. A Fiat 500 Living azonban ettől függetlenül nagyszerű, kifejezetten minőségi módon megépített autó, hiába írják - vagy ha úgy tetszik, hazudják - róla rendszeresen ennek az ellenkezőjét.
Szóval ha valaki kisebb családi egyterűt, jól pakolható, takarékos városi SUV-ot szeretne, nyugodtan vegye számításba a Fiat 500 Livinget. Ne hagyja magát a Fiat rossz névválasztásától vagy az abszolúte nem független újságírók gyakran korrupt rosszindulatától befolyásolni.
